Kedves Barátaim!
https://szmit.hu/csoka-ferenc-kapta-az-idei-simko-dijat/ !!!!!
https://muzsa.sk/szinhaz/drama-21-palyazat-szlovakiai-magyar-szerzoknek
Ezen a felületen mostantól minden hónap elsején az Észleléseimet olvashatják, melyek lehetnek az általam olvasott könyvek átgondolásai, vagy éppen valami, amihez nem bírok nem hozzászólni. A politika nem érdekel. Inkább azt szeretném elmondani, hogy miért érdemes élni. Engem csak az csábít írásra, amitől megmelegszik a lelkem. Imádok mindenkit, aki áldozatot hoz, aki hősiesen felfedez, megment és szeret. A rajtuk kívüli embercsorda semmire se vitte volna nélkülük.
És az észlelés! Szinte semmit sem észlelünk olyannak, amilyen. A mai tudomány azt mondja, az információ egy értelmetlen nagy semmi, ha nem dolgozzuk fel a múltunk tapasztalatai, feltételezései által. Tehát, egyetlen igazság van: a sajátunk. Azt gondoljuk a dolgokról, amit az olvasmányaink /ez egyre inkább háttérbe szorul/, a tapasztalataink, a nekünk munkát biztosító barátaink, és a szüleink feddései, okításai létrehoztak bennünk. Csodálunk, nyalunk, félünk, szeretünk, odacsapunk. Ezért nem lesz teljesen igazam nekem se! Én is a múltból merítek, feltételezek. A saját múltamból. Az eddigi életem hoz ítéleteket. Bár mostanság nem szeretek ítélkezni. Ha majd olvasnak, talán rájönnek, miért nem.
Az első öt Észlelésem arról szól majd, hogy miért ne gondoljuk magunkat a világ közepének, hogy miért ne legyen nagy arcunk, és hogy az ostoba átkozódás, gyalázkodás, seggnyalás helyett inkább keressünk valakit, akivel behúzott farokkal összebújhatunk... Nem teszek mást, csak néhány mondatban összefoglalom öt tudományág dermesztő eredményeit. Hátha nem hallottak még róluk! Az írások lent kezdődnek!
Köszönöm, hogy ezt elolvasták!
Legújabb!
Észleléseim 65./Pepita induló/ 2024.8.1
Kattints a linkre, menj az oldal aljára, olvasd el a szöveget, és hallgasd meg a dalt! Köszönöm!
http://www.csokaferenc.sk/zeneim
Észleléseim 64./Égjen a lélek/ 2024.7.1.
Mivel még mindig nincs kedvem szövegelni az ostoba világ történéseiről, hallgassatok meg egy dalt, amit az apám halála után írtam, elég régen. Azóta az anyám is meghalt, ezért újra hangszereltem a szerzeményt, hogy a depressziómban is együtt legyenek. Rajtam kívül senki sem közreműködik a zenében. Az Égjen a lélekre kattintsatok a link után.
http://www.csokaferenc.sk/uj-zeneim
Észleléseim 63. /Mit csinálok manapság?/ 2024.5.14.
Kedves Barátaim! Mint azt észrevehettétek, egy időre eltűntem a honlapomról. Ennek az az egyszerű oka, hogy a munkáimba menekültem, menekülök ebből a teljesen meghülyült világból. A könyveim hangulatai, szereplői, tájai sokkal élhetőbbek számomra, mint ez a pusztulásba rohanó lelki és értelmi nyomorúság. Ismerve a történelmet, a mai helyzet szinte teljesen megegyezik a világháborúk előtti birka reménységgel. Azokban az időkben is azt hitték az emberek, hogy ez meg ez már nem történhet meg. Megtörtént.
Figyelmetekbe ajánlom egy mesémet a Kabóca című színvonalas gyermeklapból, mely arról szól, amiből ma nagy-nagy hiány van a világban. Katt a lenti linkre!
https://www.kabocalap.com/index.php/mesetar/csoka-ferenc-hajnalpir-es-az-orias
Hálásan köszönöm MINDENKINEK, aki a lenti rendezvényen megtisztelt a jelenlétével!!! Örültem a sok baráti arcnak.
FIGYELEM!
Végre megjelent!
Észleléseim 62. /Egy kis romantika az ünnepekre!/ 2023.12.1.
Mivel egy ideje nem jelentkeztem, kárpótolni szeretnélek valamivel... Romantikázzunk, nevessünk, sírjunk együtt az Új Zenéim menüpont alatt! Ha van egy kis időd, akkor hallgass egy kis zenét. Ugyanis feltöltöttem három új dalomat a honlapomra./Egy kis romantika az ünnepekre!/ A Tűzfalakat is a figyelmedbe ajánlom!
ttp://www.csokaferenc.sk/uj-zeneim
Hamarosan érkezik az új ifjúsági regényem, a Csatártánc! Ebben az évben még foglalkozom vele. Ha valami közbe jönne, akkor boldog karácsonyt minenkinek!
Észleléseim 61. /találkozó/ 2023.10.1
Szeptember 29-én a nagymegyeri Bartók Béla Alapiskolában beszélgettem a harmadikos gyerkőcökkel. Köszönöm a szívmelengető élményt. A gyerekeknek is, és a tanító néninek is. A különlegesség az volt ebben a találkozásban, hogy a meglátogatott osztályba jár az én kedvenc, egyetlen unokám /Második kép velem!/.
Észleléseim 60. /beszűkültség/ 2023.9.1.
Régebben minden sportolásom közben előadásokat hallgattam. Tudományok és hitek számtalan területéről jött emberek mondták fülembe az érveiket. Csillagászok, fizikusok, biológusok, történészek, vallásosak, ezoterikusok bódították az agyamat az elképzeléseikkel. Érdekelt a tudásuk, akkor is, ha némelyikük szavában egy cseppet sem hittem. Jókat kuncogtam azon, hogy milyen előszeretettel lopkodják el egymástól azokat az érveket, melyek beilleszthetők a teóriájukba, és mennyire nem veszik figyelembe a többi tényt. Nem ítéltem meg őket, hiszen mindnyájan esendő emberkék vagyunk. Ám mostanában, évek múlva újra hallgatva némelyiket, olykor megállt bennem az ütő... Rájöttem, hogy a világ minden baja az ilyen hozzáállásból születik!
A legtöbbjüknek ugyanis az elmúlt időkben elment az esze. Akkora beszűkülésen mentek át, hogy az hihetetlen. Volt aki teljesen ártatlanul kezdte kutatni a magyar történelmet, szkítáknak tartott minket, aztán majáknak, egyiptomiaknak, végül az égen ragyogó Szíriusz lett az őshazánk. Katt. A másik átment a parázson, kézrátétellel gyógyított, most meg megmondja, hogy hány szellem csimpaszkodik ránk. Egy-két dologban igazuk volt kezdetben. Ez elég volt ahhoz, hogy erre ráépítsék a hit téglákból épített tornyukat. Csak az elképzeléseiket alátámasztó dolgokat fogadták el valóságnak, mindegy, hogy azok milyen gyenge lábakon álltak. Szubjektív tapasztalataikat mások vallásává tették. Guruk lettek, bebeszélve a híveiknek, hogy ők pontosan olyan pszichiátriai esetek mint ők. Hogy az ő gyógyszerük mindenkire egyformán hat. Az előadásaik lassan pénzzé, hatalommá váltak. Ezek után már tényleg nem lehetett elfogadni mások megélhetést, egót veszélyeztető érveit.
A fenti bekezdésben nem a tudósokról írtam. De ne higgyék, hogy köztük nincsenek ilyen esetek. A legjobb példa erre például az evolúció. Az evolúcionisták minden nekik elllentmondó tényt figyelmen kívül hagynak. Egyszerűen nem hajlandók szóba állni senkivel, aki azt mondja, hogy ez az elmélet ezer sebből vérzik. Vagy gondoljunk az agykutatókra. Ha megfontolnák, hogy a tudat belenyúlik a térbe, már teljesen máshol tartana a tudományuk. Csak szavalják a szónoklatukat egymásnak, nehogy veszélybe kerüljön az egzisztenciájuk. Pedig ugyanolyan végzettségű tudósok vitatkoznának velük, mint ők. Akik nem akadémiai tagok...
Mikor azt mondtam, rájöttem, hogy a világ minden baja az ilyen hozzáállásból születik, a hétköznapi életre gondoltam. A politikai pártokra és a híveikre. Azért lehetetlen a párbeszéd a politikusok között, mert beszűkülten előfeltételeznek az eszméik, az érdekeik, a hasznuk szerint. A híveik meg mindenféle haszon nélkül, bódultan átkozzák egymást a különféle fórumokon. Csak szajkózzák a hülyeségeiket, a másik fél egyetlen szavára sem figyelve.
Ezért háborúzik a világ. A mocskos hatalomvágyat, a haszonszerzési betegséget persze újfent meg kell említeni...
Észleléseim 59. /antológia/ 2023.7.1.
Megjelent a Szlovákiai magyar SZÉP irodalom 2023 antológia. A Csatártánc című ifjúsági regényem részletével! Ez a hamarosan megjelenő regény lesz a legterebélyesebb könyvem. Ha minden igaz, 260 oldalnyira jön ki. Nem lesz benne illusztráció. A 12-15 éves okoska gyerekek, akiknek írtam, nem a képekért olvasnak. Legalábbis ezt remélem...
Észleléseim 58. /Riport velem/ 2023.6.1.
Nagy Erika készített velem egy riportot. A jellemzője az, hogy manapság már teljesen őszinte vagyok. Nincs már kedvem azon gondolkodni, hogy mit mondtam az előző megszólalásomban. Nem játszom az eszem. Mindig azt adom át, amit éppen érzek. Ki is maradt néhány válaszom...
Gyorshír!!
Szeretettel várlak a dunaszerdahelyi kultúrházban!
Észleléseim 57. /Egy Kossuth-díjassal!/ 2023.5.1.
Az első, díjnyertes hangjátékom főszereplőjével, a Kossuth-díjas Dráfi Mátyással. Legyen még velünk sokáig!
Észleléseim 56. /Jefremov, gyere vissza!/ 2023.4.1.
Gyerekkoromban áhítattal olvastam Jefremov utópista-kommunista sci-fi regényeit. Elaléltam a hős, egyesült emberiség űrbéli tettein, összetartó világán. Persze már akkor éreztem, hogy néhány helyen csikorog a logika, de a fennkölt eszmeiség, a jószándék hangoztatása elvarázsolt. Ma már tudom, bármely jószándék kukába való, ha erőszakosan és a mi elképzeléseink szerint akarunk jót tenni másokkal. És ha cél érdekében eldugjuk a szívünket. A célhoz vezető utunk tettei teljes mértékben feltárják célunk jellemzőit.
A világ forrong, új berendezkedést akar. Ott, a legmagasabb helyen meg egy jefremovi, egységes bolygót szeretnének megalkotni. De milyen áron? Milyen a háttérben megbúvók célhoz vezető útjának morálja? Hát... Ne adj isten, hogy ezen nyomorultak elképzelései teljesüljenek! Hogy az unokáink a mocskos kezeikbe kerüljenek. Mert ezeknek az emberélet kevesebbet ér egy széttaposott hangya nano életecskéjénél. Úgy építkeznek, hogy előbb hideg szívvel megsemmisítenek mindent. Nincs kiegyezés a velük egyet nem értőkkel! Vádolnak, hazudnak, a nekik nem tetszők erkölcstelenségét hangoztatják. Az új, embertelen erkölcsök szerintit. A bevált, régi hagyomány maga a bűn!
Persze mindezt csak úgy képesek véghezvinni, ha ők maguk teljes mértékben figyelmen kívül hagyják a régi törvényeket. De valójábban semmilyen törvényt nem tartanak be. A magukét se. Rájuk nem vonatkozik törvény. Azok a birkáknak valók. Néha már én szégyellem magam a végtelenül vastag arcbőrük látványától. Az emberiség nevében.
Szemrebbenés nélkül megvádolnak valakit azzal, amit ők naponta elkövetnek. Szívtelenül, gonoszul pusztítanak, mintha az emberek csak egy videójáték szereplői lennének... A régi hagyományok szerint óvandót nem védik meg. Sőt, pusztítják! Nekik már nem szempont erkölcsileg a kissebségek legyilkolása, a pártok betiltása, a más vallásúak üldözése. Nemzetre, vallásra, családra, nyelvekre, könyvekre, kultúrára szerintük nincs szükség. Miközben módszeresen semmisítik meg az előbbi értékeket, csalafintán táplálják be az emberekbe az új, egységes világ kigondolt elveit. Melyek nem erkölcsök és nem kultúra, inkább csak egy bolygónyi, hideg, mindent lelketlenné és szívtelenné alakító világszoftver. Nem bírom elhinni, hogy mindezt emberek teszik. Az embertársaim. Sokkal jobb lenne ráfogni ezt a baromságot a gyíkemberekre.
A Földet egyszer valóban egyesíteni kell, de szívvel, lélekkel, szeretettel. Emberséggel.
Az ilyen koszos próbálkozások mindig katasztrófához vezettek. Gátlástalanok nem építhetnek új világot. Nem sikerül nekik, mert az ember egyéniség és lelke van.
Észleléseim 55. /Edzőtábor/ 2023.3.1.
Ma egy rövid sci-fi novellámat ajánlom a figyelmükbe. Remélem, érteni fogják. Ha nem, az az én hibám...
https://helyorseg.ma/rovat/novella/csoka-ferenc-edzotabor
Észleléseim 54. /Mi lesz ebből?/ 2023.2.1.
Megint kimaradt egy hónap. Mentségemre csak a sok munkát tudom felhozni. A cselekvéseket, melyeket a saját ösztönző ostorom kényszerít rám. Merthogy minden hónapban pontokba foglalom a teendőimet, a kitűzött céljaimat, melyeknek aztán általában csak a felét teljesítem, mert a kívülről jövő felkérések, ösztönzések állandóan változtatnak a felálláson. De ez bele van kalkulálva a világomba. Ugyanis csalafinta módon mindig túlméretezem a kívánalmaimat, hogy akkor is sikerélményt érezzek, ha nem jön be minden.
A céljaimba bármi belefér. Akár az, hogy milyen könyveket olvasok el az adott hónapban, mennyi angolt tanulok, hányszor tornázom és milyen súlyokkal, mit eszem és mikor, mennyit meditálok, milyen művészi ötleteket valósítok meg és mit szervezek közönség elé. És nem állapítok meg fontossági sorrendet. Így valamiben mindig sikeres vagyok. Ha az egyik dologban kudarcot vallok, a másik a hónom alá nyúl, és életben tart.
A januári hónapomra különösen hatottak rám a külső tényezők. Megjelent egy sci-fi novellám, egy másikból képregény készül, és egy újságban hamarosan a festményeim lesznek az illusztrációk. Bemutatnak festőként, majd később egy hosszú írói riport is megjelenik velem. Recenziót is írtam egy mesekönyvről, és leadtam egy 260 oldalas ifjúsági regényt. Ha csak valami közbe nem jön, akkor az illusztrációs festményeim közt láthatnak négy darabot az új festői stílusomból. Remélem, valamilyen módon hatni fognak a szemre, a tudatra. Ha minden megtörtént, amit itt leírtam, akkor majd a Hírek rólam menüpont alatt hírt adok a dolgokról. Ha netán maguktól is rátalálnak a fentiekre, repesni fogok az örömtől.
Februárban festő leszek. Már csupán náhány alkotás hiányzik egy kiállításnyi megújult stílusú anyagból. Hát igen! Meggondolatlanul eldobtam magamtól a meditáló, gondtalan festészetet. A vásznakat is fejtörés eszközévé változtattam. Sajnos, nem volt választásom. Ebben a világban...
Észleléseim 53./elvek/ 2022.12.1.
Kihagytam egy hónapot, mert egyszerűen szétfutkároztam az írói energiáimat a novemberi hónapban. Könyvet írhatnék a kalandjaimról. Komolyan. De minek. Kit érdekelnek manapság a könyvek? Jó, a celebek életét még elég sokan elolvassák. De én azért köszönöm az igeneket, melyeket a lenti felmérésre küldtek, küldtetek. Pontosan olyan eredmény jött ki, amilyenre számítottam. Nem túl sokan, de olvassák az Észleléseimet. Éppen annyian, hogy továbbra is értelmét lássam a nyilvános naplóírásnak. Mert ugye, valószínűleg észre vették, hogy igazándiból naplót írok. Mert időnként szeretném visszakeresni életem egy darabját, hogy megvizsgáljam, nem hajlott e túlságosan meg a gerincem. És hogy visszakereshessék Önök is. Hogy ne másoktól, hanem tőlem halljanak felőlem.
Amúgy a világ továbbra is kiábrándító. Az egyik helyen fociznak, a másikon gyilkolnak. A mi diktátorunk jó diktátor, a tiétek nem. A mi diktátorunk olaja jó olaj, a tiéteké nem. Nincsenek tiszta elvek, csak harag van és undorító számítás. Folynak a nagy játszmák. Olyan erkölcsök mentén, melyeket minden pillanatban meggyaláznak, kiforgatnak, elhazudnak. Szégyenletes, ami a világban történik.
Mit lehet még csinálni a karácsonyt váró, szeretetre vágyó emberekkel? Hogy lehet még jobban elvenni az eszüket?
Bárhol járok a világban, mindenhol kedves, udvarias, egymást segítő emberekkel találkozom. Akkor ki csinálja ezt a földi gyalázatot? Ki mocskolja össze az emberiséget? Persze, nem vagyok olyan naív, amilyennek most éppen mutatom magam...
Kellemes ünnepeket kívánok! És boldog új évet! Csak legyen...
Észleléseim 52./felmérés/ 2022.10.1.
Kedves Barátaim! Lenne egy kérésem!
Mielőtt nekifognék az új ifjúsági regényem kiadási ugrabugrájának, szeretném megtudni, hogy hányan olvassák az Észleléseimet. Hogy mennyi embert érdekel az én kacifántos agyam. Vagyis hogy hány szülő ajánlaná a gyerekének a világomat. Tehát nem a kattintásokat szeretném megszámolni, hanem az olvasóimat.
Csak annyit kell tennetek, hogy rákattintotok a felül látható Itt szólj hozzá menüpontra, ott a Hozzászólás helyére beírjátok, hogy Igen, és megnyomjátok a mentést. Nem kell név és tárgy, és az igent is csak én fogom látni. Sokat segítenétek nekem!
Október 7-től november 7-ig számolom az igeneket.
Köszönöm!
Észleléseim 51./dedikálás/ 2022.9.1
Fellinger Károllyal és Száraz Pállal leszünk együtt. És a Színország lovagja mellett A meditálók titkát is dedikálom. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Észleléseim 50. /Eszement világ/ 2022.8.1.
Esténként, amikor megnézem a különböző beállítottságú tévécsatornák hírösszefoglalóit, néha úgy érzem, idegen bolygó lényei foglalták el a Földet. Talán tényleg itt settenkednek közöttünk valamiféle gonosz alakváltók a gyíkemberekkel együtt. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy az ember, idegen befolyásolás nélkül, ilyen ostoba, eszement, lelketlen pocsolyalény. Talán itt sunnyognak valami kreatúrák, akik a maguk élőhelyévé akarják tenni a mi kis kék bolygónkat.
Először is az a céljuk, hogy visszavessenek minket a középkorba. Másodszor, hogy legyen szárazság, meg jó meleg. Nekik biztosan ez kell. És éhen akarnak veszejteni bennünket...
De nem ezek a legfőbb ötleteik!
A legfenomenálisabb ideájuk az, hogy lassan elveszik az eszünket. Nem engedik, hogy átadjuk az értékeinket a következő generációknak. Így a világnak egyre műveletlenebbek, gyökértelenebbek a vezetői. Alattomosak és végtelenül hatalomvágyók. Mert ehhez van eszük...
Nem olvasnak irodalmat, tudományt, nem értik a művészetet. Nem is érthetik, ha nem érdekli őket a múlt. De az emberiességet nagyon el tudják játszani. Már évtizedek óta értéktelenek a művészeti díjak, mert nem a minőség a fontos, hanem az, hogy mi mellett áll ki az alkotás. Vagy az alkotó. Hazugok adnak díjakat, mert azt hazudják, hogy érdekli őket az emberi szenvedés. A művészeti részhez nem értenek. Az nem is érdekli őket. Ahogy az ember sem.
Nem azért állnak ki valamiért, mert sír a lelkük másokért. Nem! Csakis a hamis illúziók keltéséért. Hogy minden egyre töredezettebb és zavarosabb legyen. Hogy ne lehessen összerakni a cserepeket, a valódi célt.
Közben tudatlanul kevernek mindent összevissza. Olyanoktól várnak el megbánásokat, akiknek semmi közük a bűnökhöz. Mert nem ismerik a világ múltját. Főként más népek hagyományait. Azt hiszik, mindenkire rá lehet húzni mindent. Gyűlölik az önálló, kreatív nemzeteket, népeket, embereket. Azokat, akik átlátnak a szitán.
A szörnyű az, hogy nincsenek itt idegen lények. Csupán bizonyos birodalmak végnapjait nyögjük, melyekben megjelentek az őrült Nérók, a Caligulák. Remélem, hagynak még helyet, levegőt egy új civilizációnak...
Észleléseim 49. /Színország lovagja/ 2022.7.1
Mint azt bizonyára észre vettétek, a múlt hónapi Észlelésem nem született meg. Ennek az az oka, hogy festéssel és videokészítéssel voltam elfoglalva. Őszre szeretnék összehozni egy teljesen új felfogású kiállítást, olyat, ami meglepetésként hat majd. Legalábbis remélem.
És néhány számomból klipet szeretnék csinálni. Egyelőre az új videós programomat próbálgatom. Az első próbálkozást mindjárt meg is nézhetitek a Zenéim/Klip menüpont alatt. Később persze történetük is lesz a videóknak. Kattintsatok a lenti linkre, ha úgy gondoljátok! A zene is újra fel lett játszva, Színország lovagja címmel. Régen Szivárvány lovag címen futott ez a dal. Akik szerepelnek benne, mára már felnőttek. Remélem, nem haragszanak meg rám a pár fotó miatt...
http://www.csokaferenc.sk/szinorszag-lovagja-0
Észleléseim 48. /Csatárlánc/ 2022.5.1
Írtam egy jó hosszú ifjúsági regényt. Olyan hosszú, hogy ebben a mai olvasni nem akaró világban egyszerre nem olvasná el egy gyerkőc sem. Ezért három részre bontottam... Megpróbálom évente kiadatni a részeket. Még nem jelent meg az első kötet, de a könyv elejét a lenti link alatt olvashatjátok. Szerintem ez a művem is nagyon izgalmasra és rejtélyesre sikeredett.
https://helyorseg.ma/rovat/gyerekirodalom/csoka-ferenc-csatarlanc-regenyreszlet
Észleléseim 47. /örök változatlanság/ 2022.4.1.
Az ember nem változik. Sőt! Egyre csökken a színvonala. Az várható volt, hogy előbb-utóbb beindul valamiféle átrendeződés a világban, mert ugye nem uralkodhatnak a végtelenségig ugyanazok... A birodalmak ellaposodnak, szétzilálódnak. Az idő kegyetlen, az eszmék kiüresednek, az emberek egyre nagyobb ökörségeket eszelnek ki unalmukban. Amiket a jó ideajának neveznek. És mindenkinek ezeket kéne követni! Mert ha nem...
Féligazságokat zengedeznek mindenhol. Szeretni már nem igen tudnak, de gyűlölni annál inkább. Ha a múltban bántotta a nemzetemet egy nép, akkor az örökre rossz és alávaló. A jó oldalait vagy a mellette szóló érveket gondosan eltitkolom, a hibáit meg harsogom. A számomra szimpi emberkék meg tökéletesek! Rejtegetem minden aljasságukat.
De nem is kell, hogy szimpi legyen valaki vagy valakik. Talán egyszerűen csak piti, bólogató seggnyaló vagyok. Segítőkész gazdáim hűséges kutyája... Vagy a jövőtől, átrendeződéstől rettegő nyomi.
Mindegy, milyen vagyok, milyenek vagyunk! Miközben mi gyűlölünk és öljük egymást, a hideg fejű sakkjátékosok vigyorogva játszák a háttérben a partit. Nem érdekli őket se szenvedés, se könnyek. Csak a parti végeredményével törődnek. Gyalog, futó, bástya, huszár? Csupán tárgyak. Az egyre mocskosabb, eszement birodalmuk a lényeg.
Én meg most Szergej Lukjanyenko novelláskötetét olvasom. Címe: A varázsló utolsó éjszakája.
Észleléseim 46. /újabb díj, újabb megtiszteltetés/ 2022.3.1.
https://felvidek.ma/2022/02/kihirdettek-a-drama-21-dramapalyazat-eredmenyeit/
https://muzsa.sk/szinhaz/drama-21-palyazat-szlovakiai-magyar-szerzoknek
Észleléseim 45. /díjátadó/ 2022.2.1.
https://dunaszerdahelyi.sk/oszi-irofesztival-januarban-atadtak-az-szmit-dijait
https://ma7.sk/video/muzsa/dijeso-a-dunaszerdahelyen-megrendezett-xvi-irofesztivalon-video
Észleléseim 44. /2022./ 2022.1.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm!/
Szép kis számokból áll ez az év! A numerológusok biztosan gondolnak róla valamit... Valami ijesztgetőset. Én azt gondolom, hogy a francot se érdekelnek a számok, és hogy szeretettel üdvözlök mindenkit, aki még él, és még képes szeretni. Ezek a legfontosabbak. Az összes többi csak maszlag.
Ebben az évben eltűnhetnének végre a hazudozó, tudatlan kiskirályok, a részrehajló mondatok, az érdekek által kiforgatott erkölcsök, és valaki megmondhatná végre, hogy merre halad ez a zagyva világ. Van valami titkolt cél, vagy egyszerűen csak ütődöttek irányítják? Nekem úgy tűnik, az utóbbi az igaz... Ekkora káoszt semmilyen tervező nem engedhet meg magának. Még a világ egyesítője sem. Mire kiforrja magát a végkifejlet, belepusztulunk. Az egész golyóbis odalesz. A kultúránkkal együtt. Nem is beszélve a hagyományainkról, melyek a családjainkat, a nemzetünket fenntartják. Talán éppen ezek nem kellenek a bolygó egyesítéséhez? Talán mi sem kellünk?
És itt van ez az élőlénynek se nevezhető láthatatlan valami, amitől retteg a világ, és egymást bántják miatta az emberek. Eltűnik végre? Biztosan. De a megszokott nyugalom már sose áll helyre. A világ mai vezetése képtelen a rendet fenntartani. Képzetlenek diplomáciából és emberségből. Gátlástalanok, erkölcstelenek. És az egyszerű emberek is színvonal alattiak. Mert hiszen ők választották meg ezt a kiszámíthatatlan népséget.
Lélegezzünk mélyeket, és nyugodjunk meg. A halál neve félelem és rettegés. Mi, akik még képesek vagyunk szeretni, lépjünk kicsit hátra, hogy ebben a csupa kettes évben se mocskolhasson össze bennünket ez a vad, színvonal alatti forrongás.
Boldog 2022-es évet mindenkinek, aki még szeretni tud! Aki meg nem tud, az vessen magára... Nagyon sajnálom szegényt...
Észleléseim 43. /Simkó-díj/ 2021.12.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm!/
https://szmit.hu/csoka-ferenc-kapta-az-idei-simko-dijat/
Minden kedves lájkolónak és gratulálónak köszönöm a kedvességét! Én nem vagyok fenn a közösségi oldalakon, de a fiam, aki szintén Csóka Ferenc, közölte a hírt az oldalán. A maga szerető stílusában. Nem bántam meg, hogy ilyennek neveltem. Neki is köszönöm, hogy ennyi gratulációt bezsebelhettünk!
A hírben benne van, hogy mikor születtem. Ez a díj szép szülinapi ajándék!
Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok! Éljük már túl ezt a nyomorúságot!
Észleléseim 42. /Démon a gépezetben/ 2021.11.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm!/
Hosszú idő után végre elolvastam egy olyan tudományos könyvet, ami egy kicsit fellelkesített. Egy olyan szerzőtől, akit már jól ismerek az előző könyveiből. Az urat Paul Daviesnek hívják, és elismert, nagy tudású fizikus, kozmológus. Mostanában az élet keletkezése, az evolúció mikéntje foglalkoztatja. Az én nagy-nagy szerencsémre, mert szerintem is ezek a leglényegesebb megfejtetlen titkok. Mert gondolkodhatunk mi arról egy életen át, hogy mi a franc az a világegyetem, ha nem tudjuk, miként kerültünk bele... Ha rájövünk, hogy lettünk, szerintem megnyílik az út a további rejtélyek felé.
A könyv címe: Démon a gépezetben. Az Akkord kiadó adta ki a Tálentum Tudományos Könyvtár sorozatban.
Hogy mi okozta a nagy lelkesedésemet? Hát az, hogy hol tart ma az igazi, egyetemi szintű tudományos kutatás a fenti témával kapcsolatban! Főleg ahhoz képest, amit a szkeptikus Vágó István meg a tájékozatlan társasága szajkóz.
Paul Davies simán ki meri mondani, hogy a jelenlegi tudásunk alapján az élettelenből nem lehet élő. Csak úgy lehetett, ha egy számunkra tök ismeretlen fizika segítette. Vagy akármi. Szerinte az evolúció se működhetne. Csak akkor van valamiféle esély erre, ha a kvantumfizika segíti. Nekünk nem az anyagot kellene kutatnunk, hanem egy információs hálózati rendszert, amit az élő sejtek követnek, belaknak. Merthogy bizonyítva vagyon, hogy a test először elektromosan rajzolódik ki, és csak ezt a rajzolatot követi, tölti ki az anyag.
Davies és a munkatársai szerint, az élet lényege az információ. Az élő anyag csak miatta tud szerveződni. Valahonnan, a koherens kvantumvilágból kirajzolódik a terv, amit a gének, a fehérjék, a sejtek megvalósítanak. Egy ismeretlen fizika alapján szoftveres kvantumszámítógépet játszik a koherens hullámvilág. És... Szerinte a mostani okoskodások szerint az agy se működhetne. A neuronok nem gondolkodnak. Valami nagyobb egész fogja össze a százmilliárd kis polipot, ad nekik szoftvert az egységesüléshez. Az adatfeldolgozáshoz, az emlékezéshez.
Davies leírja a mostani, szinte hihetetlen tudományos kísérleteket, tényeket. Biztosan leesik az állad tőlük. Ha elolvasod a könyvet, teljesen új koncepciót hallasz például a rákról. A könyvhöz kell egy kis alaptudás, de ha az megvan, nagyon el fogsz gondolkodni a világon olvasás közben.
Észleléseim 41. /buddhizmus/ 2021.10.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm!/
Mostanság, mint azt észre vehették, nincs minden hónapban irományos kedvem. Az utóbbi néhány év alaposan szétzilálta töretlennek hitt lelkesedésemet. Nagyon szűk az a réteg, akiknek maradt még mondanivalóm. Ti szűk réteg, remélem, még itt vagytok! Ha igen, akkor elmesélem, miket csinálok én, hogy bölcs társakat érezhessek a közelemben, ha el vagyok keseredve.
Mindenféle előadásokat hallgatok! Nyugodt, nagy tudású, tiszta lelkű emberektől, akik nem pökhendiskednek a semmire, mint néhány materialista tudós. Persze, rossz szokásom szerint velük se értek egyet mindenben, de megnyugtat, hogy látok végre megérkezett, békét árasztó embereket.
Ilyen általam nagyra tartott ember Mireisz László, a Tan kapuja főiskoláról. Míg a következő adag megrendelt könyvemre vártam, végighallgattam jónéhány buddhista főiskolai előadássorozatát. Ha békére vágytam, az ő hangja szólt a térben. Szólt, amikor borotválkoztam, amikor fürödtem, amikor nem tudtam éjjel elaludni vagy amikor a súlyokat nyomkodtam. Sokat olvastam már Buddháról, a történetéről, éppen annyit, mint a többi vallásról, mítoszról. De az mégiscsak más, ha egy lelkes ember adja át neked az ő lelkes tudását! Kedvesen, magával ragadóan.
Három előadássorozatot ajánlok neked, te szűk réteg. Ha mást nem, azt megtanulhatod belőlük, miként üresítsd ki a tudatodat, amikor már fáj a gondolkodás és az érzelmek kavargása. És miként állítsd le a tested, hogy pihenhessen. És arra is rádöbbenhetsz, hogy a spanyol viasz egyáltalán nem a mi székletünk. Nem mi találtuk fel a szenvedés miatti nyivákolást. Már több ezer éve el szeretné apasztani az ember azt a mérhetetlen kínt, ami belül-kívül gyötri. Az egyik válasz erre az, hogy nincs világ, nincs semmi. Csak az üres, tiszta tudat létezik, ami nem szenvedhet, mert üres. A buddhizmus szerint ehhez kell visszatérni. Le kell szaggatni tudatunkról az életünkben rárakódott káprázatokat. Persze azért olyan üresek ne legyünk, mint néhány embertársunk, de olykor-olykor milyen jó is az a kis békét hozó semmiben lebegés!
Ezeket az előadássorozatokat ajánlom: A buddhizmus alapjai, Buddha nyomába, A szenvedéstől a megszabadulásig.
Itt érheted el őket:
https://www.youtube.com/c/ATanKapuja/playlists
Kellemes megnyugvást!
Észleléseim 40. /húsz éves dal/ 2021.8.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm!
A lenti dal jó húsz éves. Már az idő tájt is elkapott olykor a depresszió. Ha elolvassák a szöveget, és körbepillantanak a jelenlegi világban, észre kell venniük, hogy nem ok nélkül...
A dalt meghallgathatják a Zenéim menüpont alatt, és a Régi zenéim között. A címe: Sűrű az éj. Minden hangot én játszottam fel, én írtam a szöveget, a zenét, és én is énekelem. Az akkor formálódó otthoni stúdiómban. Ebből kifolyólag még nem valami tökéletes a felvétel. Szóval, csak engem szidjanak, ha valami nem tetszik...
Sűrű az éj
Ma álmokat sző az éji világ, azt mondja, boldog vagyok
Ne ébressz fel, most aludnom kell, hazudjunk egy jó nagyot
Most szeretlek téged, meg ezt a népet, mely megszült és felnevelt
Most nevessünk együtt, legyen jó kedvünk, ülj mellém, kedvesem
De sűrű az éj, ordít a szél, meglapul mind, aki fél
Zúgnak a fák, oly bús a világ, a kaszást már hívja a vér
Csendesen suhan a város felett, kacagva inni kér
Boldog e Földön csak az lehet, ki álomvilágban él
Refr.: Fényét a szépnek elragadták, a sok hangzatos eszmét meggyalázták
A szüzek az úton porba hulltak, a szögek a kézben meglazultak
Álmodjunk, álmodjunk, álmodjuk, hogy végre megtudjuk, hol vagyunk
Hogy jóságunk egyszer elnyeri jutalmát, hogy Éva nem dacból tépte le az almát
Mert valahol valakinek lennie kell, ki lágyan simogat, vagy éppen ver
Ki magához ölel, vagy pokolba küld, ki lelkünkben kitölti a végtelen űrt
Észleléseim 39. /oltás/ 2021.6.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm!/
Június 8.-án megkaptam a második adag Pfizer oltást! Lentebb azt írtam, hogy mindenki oltassa be magát, mert ez a járvány annyira butít, hogy lassan belefulladunk a végeláthatatlan ostobaságtengerbe, ha hamarosan nem lesz vége. Azért közöltem a velem kapcsolatos szuris tényállást, hogy nehogy azt higgyék, hogy vizet prédikálok...
Lassan újra találkozhatunk, kedves olvasóim, kedves gyerekek! Remélem, ugyanúgy tudunk majd nevetni egymásra, mint régen!
Észleléseim 38. /3 kérdés hozzám/ 2021.5.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm!/
Ma három hozzám intézett kérdésre válaszolnék. Már amennyire tudok...
Az első kérdés így hangzott: Mit szólok ehhez az egyre agyatlanabb világhoz? Vissza lehet hozni még az embereket egy elfogadható értelmi szintre?
Szerintem a helyzet nem is annyira vészes! A kedves, értelmes embereknek, bár kissé szomorúan, de még mindig jóságosan csillog a szemük a maszk fölött. Most is jó velük találkozni.
Csak az ostobák lettek még ostobábbak. A csőcselék vadult el még jobban. De ők minden kritikus, forradalmi helyzetben ezt teszik. Majd rendbe kell rakni őket, mert korda nélkül nem találnak vissza a törvényes útra. Sose tudták megcsinálni, mert fel sem fogják, hogy agyalágyultak.
Mi jellemzi őket? Miről lehet megismerni a mindent összemocskolókat? Hát arról, hogy teljesen önállótlanok. És irigyek másokra. El nem tudják képzelni, hogy egy komolyabb szakmai érvényesülésért vagy akár a családi békéért mennyi erőfeszítést tesz a valahova eljutott, nyugodt háttérrel rendelkező ember. Neked könnyű, mert jó alakod van! Neked könnyű, mert beszélsz nyelveket! Neked könnyű, mert van ismeretséged! Neked könnyű, mert szeretnek a gyerekeid, és nem forgatott ki a feleséged a vagyonodból! - mondják. Az eszükbe sem jut, hogy te egész életedben otthon tornáztál, nyelveket tanultál magadtól, tucatnyi számítógépes programot megtanultál kezelni, melyek mindegyike egy-egy szakma lehetne, és nem utolsó sorban, kedvesen beszéltél az emberekkel. És állandóan okosítod magad. Ők minden változtatást magukon, mástól várnak el, hogy aztán mást szidhassanak a kudarcért. Ha van pénzük, befizetik magukat tornáztatásra, diétás etetésre, nyelvtanfolyamra, és közben bunkók mindenkivel, mert az igyekezetük sose hoz eredményt. Ha nincs pénzük, az még rosszabb. Akkor a szegénység az alap, amiért mindenki hibás. Ezek az emberek választanak aztán magukhoz hasonló tehetetleneket a választásokon. Mert a jól élő politikusokat irigylik, és mindenért őket okolják.
Szóval, ezeknek az embereknek a bunkóságaival találkozunk mindenütt. Most, hogy fogynak a lehetőségeik, még jobban gyűlölik a talpon maradót. Nem kell rájuk figyelni! Bár én ezt nem tudom megtenni... Ugyanis nagyon tudják akadályozni az értelmes tenni akarókat. Főként azzal, hogy választhatnak a választásokon...
A második kérdés: Mit a véleményem a ketogén diétáról?
Erre azért válaszolhatok, mert jó ideig csináltam. Persze nem a Norbi féle változatot... Saját magam állítottam össze a kajámat.
Azt tudni kell, hogy a ketogén étrend zsíralapú. Olyan kevés szénhidrátot engedélyez, hogy a szervezetnek nem marad választása: zsírt eszik. Vagy azt, amit beviszel, vagy a hájadat.
Ezt az étrendet betegségek gyógyítására eszelték ki. Rájöttek, hogy ha egészséges zsírokon és jó fehérjéken élsz, akkor kigyógyulsz az epilepsziából, az autoimmun betegségekből, az emésztési problémákból. De azt is mondják, hogy nem lehet hosszú ideig fenntartani. Én négy hónapig csináltam. Most nem írom le, mi mindent kellett kihagyni az étrendemből. Aki kérdezett, az ismeri a megvonási kínokat.
Csak néhány tanácsot szeretnék adni! Ez a zsírdiéta önmagában nem fogyaszt! Ugyanis a lefogyás miatt csinálják a legtöbben... Csak akkor fogysz tőle, ha a napi kalóriát a szükséges kalóriaadagod alatt tartod. Szóval, nem lehet akármennyit enni szalonnából meg tojásból, ahogy azt bizonyos táplálkozási guruk állítják haszonszerzés céljából. Nem érdekes, hogy nem eszel szénhidrátot, a zsír is hizlal. Én több mint tíz kilót fogytam, és közben erősen súlyoztam. 1800 kalóriánál sose vihettem be többet, mert ha bevittem, azon nyomban megállt a fogyás, vagy a súlyom elindult felfelé. Ha jól kitapasztalod a zsír, a fehérje, a rostok adagolását, akkor még izmot is építhetsz közben. Szénhidrátot csak annyit eszel, amennyi a zöldségekben van. És a legfőbb: Táplálékkiegészítők nélkül nem lehet végigcsinálni a diétát! Az ételekben már nincs annyi vitamin és ásványi anyag, amennyi kell.
Mi az előnye a diétának? Az, hogy valóban megszűnnek a betegségeid. Az izületi és emésztési problémáid, a kettes típusú cukorbetegséged stb... Csak a zsírra áttállást kell átvészelni. Mert a test elég nehezen áll át a ketonokra. Tiltakozik kissé, mert hozzászokott a könnyen és gyorsan felszívódó szénhidrátokhoz.
Szóval, a ketogén étrend jó hatással van a szervezetre, de nem tudja megkerülni a kalóriatörvényt.
A harmadik kérdés egy barátomtól jött: Annyi mindent csinálok, tele van a honlapom érdekes dolgokkal, miért nem erőltetem jobban, hogy a világ elé kerüljenek a műveim?
Erre egyszerű a válasz, kedves barátom. Először is: Már nem érdekel az, amit a siker nyújthat. Teljesen más dolgok érdekelnek. Teljesen más helyeken keresem a sikert, mint sokan mások. Magamban. A siker számomra az lenne, ha egyszer megnyugodnék végre. Rábólintanék egy hihető világmagyarázatra, aztán csak élnék bele a világba...
A másik válasz: Nem akarok olyan magasra jutni, ahol az első kérdésben felvázolt csőcselék már irigykedni kezd rám. Nem akarom, hogy méltatlanok tárgyaljanak meg, mint a nagyon ismert zenészeket, művészeket. Én alkotni akarok szerényen, nem az érzékeny lelkemet óvni az engem nem ismerőktől.
Ez van!
Észleléseim 37. /Öregszem/ 2021.4.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm!/
Úgy tűnik, öregszem. Fejben biztosan. Vagy lélekben? Manapság már teljesen más dolgok érdekelnek, foglalkoztatnak, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Egy kicsit nevetségesnek tartom akkori önmagamat. A felbuzdulásaimat, a lelkesedésemet, a pukkadozásokat, a szívfájdalmakat, a gonoszok komolyan vételét. Hogy tudtam haragudni, ha valaki a lustaságával, hozzá nem értésével lerombolta mások erőfeszítéseit! Ki nem állhattam az élvezettel és érdekből gyűlölködő kritikusokat. Az átlátszóan, önzően hadakozó szekértáborokat. A tudatlanokat. Azokat a tudatlanokat, akik műveltek, de a tisztességet nem tartják a műveltséghez tartozónak. Vagyis mindent tudnak a jóságról, de tudatosan, vigyorogva nem cselekszenek jót. Ezek irányítják a világot ma is...
Ma csak szemlélődöm. Fel szeretném fedezni a világ rejtett kis csodáit. Olyan dolgokat figyelek meg, amik eddig harmadrangúnak tűntek számomra. Nézek például egy természetfilmet: oroszlánok cserkészik be az antilopot, és még él a rémült áldozatuk, amikor szenvtelenül, boldogan lakmározni kezdenek belőle. Tépik a húsát, élvezkednek. Ez csak egyetlen eset a természetben előforduló számtalan furcsa szívtelenségből. Lehetne sorolni a kínos eseteket napestig. Azt mondjuk, az állatoknak nincs erkölcsük, csak céljuk és ösztöneik.
Gondoljunk bele, a mi testünk is állat. Ösztönösen célra törő lény. Már annak is örülnünk kellene, hogy ennyire uralni tudjuk. Miért is haragudnék egy állattal hadakozó szerencsétlen tudatra. Ha van valakinek háziállata, akkor tudja, hogy a kutyája és a macskája is féltékeny, irigy, gonosz tud lenni. Az emberi tudat nem tesz mást, csak ezek ellen az állati hibák ellen hadakozik. Talán még dicséretet is érdemelne, ha kordában tudja tartani, és csak kicsit rosszalkodik.
Szóval, ha csendesen, kívülállóként szemlélődöm, rá kell jönnöm, hogy az emberiség nagy részére nincs miért haragudni. Van éppen elég baja az emberkéknek azzal a nyomorult állattal, aminek esténként a fogát mossák. Mikor egymásra nézünk, képzeljük egymást harcostársnak... Mikor az állatban megjelent az értelem, nem voltak kidolgozva a kettő közötti együttműködési szabályok. Még most is kidolgozás alatt állnak.
Egyetlen ember-állatra kellene csak haragudnom. Arra, aki enged az állatnak, sőt, együttműködik vele. Élvezi, hogy kielégítheti. Mindketten boldogok, ha sikereket érnek el. Mert egy a céljuk: másokat szenvtelenül felfalni, megerőszakolni, uralni, kihasználni. Mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül.
A világunkra a legnagyobb veszélyt azok jelentik, akik ésszel, tudatosan, lelketlen állatokká váltak. Akik tudatos állatként érzik jól magukat. Nem kell küzdeniük a gyilkos ösztönökkel. Csendes, koherens a lelkük. Így uralják évezredek óta a világot.
De én csak szomorúan szemlélem őket. Ma már nem érdekelnek ők sem. Mit is tehetnék ellenük? Nem ölhetem meg őket... Nem engedhetek az állatnak.
A vírus az állatot támadta meg. De a harc az ember-állat és az állat-ember között zajlik.
Észleléseim 36. /Kis Merész/ 2021.3.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm!/
Néhány hónapig nem volt Észlelésem, mert nem nagyon akartam észlelni. Jobb volt ezt a bezártságot az önmagam alkotói világában tölteni. Mert bennem még, úgy érzem, maradt valami a valódi világból. A mosolygós szeműből, a napsütöttéből, a tisztességesből, a műveltből, a szeretetteljesből. Mert ez, ami mostanság körülvesz bennünket, ez biztosan nem az igazi világ. Ha az, akkor nekünk annyi... Ha valóban ekkora az ostobaság, akkor nincs értelme művészkedni. Nincs kinek. Az író azért ír, hogy emeljen a sorstársai lelkén. Csakhogy, akiknek emelkedniük kellene, már nem olvasnak. Öntelt tudatlanságba süllyedtek, és nem fogadnak el senkitől se tanácsot. Azt hiszik, tudnak ők már mindent... Szerencsére vannak még lelket emelgetni akarók rajtam kívül is. Például Poór József, az álmodozó hajós, a gyermekien tiszta lelkű író.
A Kis Merész című meseregénye, melyet a blogján most újra közre adott, és odaajándékozott a cserkészeknek meg minden megmaradt fogékonynak, nagyon sok örömet szerez gyereknek, felnőttnek egyaránt. Az andalító, tenger hullámaival játszó, hangulatos szöveg négy nyelvre van lefordítva. A magyar mellett azonnal olvasható a szlovák, az angol, a német és a francia változat. Nagyon jó silabizálgatni a szavakat, kifejezéseket annak, aki nyelvet tanul vagy tanult. Mindenki talál benne valami érdekeset. Remélem, Poór Józsefnek sikerül emelnie a sorstársai lelkén. A lenti két linkből mindent megtuthatnak a könyvről, és el is olvashatják!
http://szmit.hu/ajandek-poor-jozseftol/
https://poorjozsef.wordpress.com/
Aki az igazi, terebélyesebb forrásművet is el szeretné olvasni, az kattintson ide:
https://poorjozsef.wordpress.com/2020/03/30/piramerio-emariomer-az-orok-tavasztenger-1-fejezet/
Kérem, oltassák be magukat, mert ennek az emberhez méltatlan állapotnak másként sose lesz vége! Meg kell állítani a tömegek elbutulását, mert egy teljesen primitív, ostoba közegben már élni sem lesz érdemes...
Észleléseim 35. /Féligazságok, félgazságok/ 2020.12.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm!/
Szerettem volna írni egy hosszabb értekezést a jelen világhelyzetről, de nem volt hozzá kedvem. Ugyanis annyira elcsépelt, ismétlődő és közhelyes minden történés, cselekedet, hogy nem is érdemes a jellemzésére időt és energiát pocsékolni. A mai helyzet főbb mutatóit gond nélkül fellelhetnénk például az ókorban, a középkorban, de még a kőkorban is. Mert mi jellemzi a mai embert?
Elsősorban az, hogy féligazságokat szajkóz. Amit persze teljes igazságnak tart vagy hazudik. Szerinte a másik fél meg tökéletesen hülye. Annak még a féligazsága is teljes badarság. Mindenki elvetemültnek, gonosznak, csalafintának, tudatlannak tartja a másikat. Mindenkinek féligazsága van csupán /nekem is/, de senki sem képes a másikról egy mukk jót se mondani. Magáról meg egy mukk rosszat se.
Legyen az író, politikus, vallásos, orvos, természetgyógyász, tudós, katona, képviselő, akárki ember gyereke...
Csak a legközelebbi emberi kapcsolatban tudja néha kimondani valaki a másikról érdek nélkül a jót is, a rosszat is együtt. Szerencsére van még néhány seggnyalás nélküli rokoni, baráti kapcsolat. Csak azt tudom tanácsolni, hogy ezekben a nehéz időkben, bízzunk meg a hozzánk legközelebb állókban, és igyekezzünk velük összefogni.
Kellemes ünnepeket! Egyenek sok vitamint, sportoljanak és aludjanak sokat!
Észleléseim 34. /Színország lovagja/ 2020.11.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm!/
Kedves Olvasóim! Ezekben a nehéz időkben egyre nehézkesebben működik a könyvterjesztés. Hiába adunk ki egy könyvet, a láncok szakadozása miatt alig lehet hozzájutni a boltokban vagy az interneten. Oda szeretnék kilyukadni, hogy amíg ez a helyzett fennáll, nyugodtan megrendelhetik a könyveimet itt a honlapon, kedvezményes áron. Akit érdekel valamelyik művem, írjon az Elérhetőség menüpont alatti címre! A postaköltséget én állom!
Ui.: Ez az ajánlat a Színország lovagjára és A meditálók titkára vonatkozik. És mindkét könyvhöz csomagolok egy ajándék Tíz golyó Isten szívébe kötetet is, hogy a felnőtteknek is legyen olvasnivalójuk. És a dedikálás sem marad el!
Egészséget és egy kis életkedvet kívánok mindenkinek!
Észleléseim 33. /Könyvismertetés és részlet!/ 2020.10.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszömöm!/
Egy ismertető a Színország lovagjáról. Meg egy részlet a befejező meséből. Köszönöm az írónak és a szerkesztőnek.
https://helyorseg.ma/rovat/ajanlo/szabo-bodo-renata-az-igazak-utjan
https://helyorseg.ma/rovat/gyerekirodalom/csoka-ferenc-szinorszag-lovagja-reszlet
Észleléseim 32. /A verseny lezárult, sorsoltam./ 2020.9.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm!/
Hű de gyorsan eltelt ez a hónap. Kezdetben lassan jöttek a megfejtések, de a hónap végére 16-ra nőtt a helyes válaszok száma. Sorsoltam, küldöm a névre dedikált könyveket! Remélem, sok örömet szerez az olvasásuk!
Válaszok:
1. Véletlenül. Az emberek az égre mutattak, hogy szivárvány, lovag. Vagyis a lovag figyelmét akarták felhívni az égi jelenségre. A tömeg nagy része meg azt hitte, hogy a lovagot hívják Szivárvány lovagnak.
2. Hajnalpír
3. Nyomaték. Ugyanis csak akkor veszi elő, ha nyomatékot akar adni a szavainak.
Köszönöm a válaszokat. Legközelebb újra a felnőtteknek írom az Észleléseimet. Színország lovagjáról, meg a vele kapcsolatos új hírekről a Hírek rólam menüpont alatt olvashattok. És a Megjelent!!! ismertető alatt, fent jobbra. Meg a Gyerekeknek szekcióban, felül középen.
Észleléseim 31. /Verseny 3 Színország lovagja kötetért/ 2020.8.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm!/
A múlt hónapban azt ígértem, hogy augusztus elsején felteszek három kérdést három Színország lovagja mesekönyvért. Nem gondoltam meg magam. Mielőtt kérdeznék, el szeretném mondani, hogy az új könyvem, szerintem, a felnötteknek sem unalmas. Tehát ők is játszhatnak. Persze ehhez ismerniük kell a Szivárvány lovag trilógiát. Mert abból fogok kérdezni. /A honlapomon is lehet kutakodni!/ Annyit változtattam az elképzelésemen, hogy nem az első három kapja a könyveket, hanem szeptember elsején kisorsolok három jól válaszolót. Ugyanis az a tapasztalatom, hogy az első hármas forma néhány napon belül lezáródik, és a többieknek így esélyük sem marad.
Tehát a beküldési határidő augusztus vége!
Kérdések:
1. Hogy kapta Szivárvány lovag a nevét?
2. Mi volt a gyermekkori neve?
3. Hogy hívja a kardját?
A válaszokat a csokaferenc59gmail.com - ra küldjétek, küldjék! A nyerteseknek szeptemberben elküldöm a könyveket.
Szép nyarat kívánok mindenkinek!
Észleléseim 30. /pedagógusoknak/ 2020.7.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm!/
Ha pedagógus érdeklődne a Színország lovagja után, itt egy elemzés a három Szivárvány lovag kötetről, melyek a befejező történettel együtt az új kötet részei. Kedves barátom, Kulcsár Ferenc írta, aki sajnos már nem lehet közöttünk. Ő valóban értette a könyveimet, ugyanis ő szerkesztette mindhármat.
Hamarosan versenyt indítok három kötetért! A trilógiából fogok kérdezni ezen a helyen. Az első három jól válaszoló kapja a könyveket szeptemberben. A kérdések augusztus elsején lesznek feltéve!
Észleléseim 29. /Színország lovagja/ 2020.6.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm!/
Gyerekek! Most hozzátok is szólok ezen a felületen! Mert:
Hurrá! Szerdán végre kezembe vehetem a Színország lovagja című mesekönyvemet! Ez a könyv tartalmazza az egész Szivárvány lovag trilógiát, vagyis az összes Szivárvány lovagos mesét, a befejező történettel együtt. Remélem, örömeteket lelitek benne. Lehet nosztalgiázni, újra olvasni, kíváncsiskodni, hogy mi a történet vége. Vagy frissen, először olvasni. Hamarosan többet is megtudhattok a kötetről! Jobbra fent, A meditálók titka helyén. Meg a Gyerekeknek menüpont alatt.
Észleléseim 28. /vegyes/ 2020.5.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm!/
Azon egyszerű oknál fogva, hogy azt hihessem, az emberiség azért mégse olyan lepukkadt társaság tudásilag, amilyennek most látszik, elolvastam egy komoly, tudományos könyvet, amit azoknak ajánlok, akik értőn olvasták a legelső Észleléseimet az atomi világról, a relativitásról, a kvantumokról. A kötetet egy nagyon ismert olasz tudós írta, aki a kvantumgravitáció vezető kutatója. Szerző és cím: Carlo Rovelli: A valóság nem olyan, amilyennek látjuk.
Mint tudjuk, a tudósok legnagyobb baja, hogy a kvantummechanika összeegyeztethetetlen az általános relativitás elmélettel. Vagyis a gravitációval. Einstein végtelenekkel, szingularitásokkal zsonglőrködött, a kvantumfizika meg véges kvantumokkal. Meghatározott csomagokkal, fotonokkal, melyeknél nincs kisebb valami. Vagyis az elektromágneses mező szemcsézett, és nem lehet a végtelenségig aprózni, a gravitációs tér meg sima és végtelen hatásokra képes.
A kvantumgravitáció kutatói úgy próbálják egyesíteni a két elméletet, hogy a gravitációs mezőt, vagyis a teret is szemcsézetté teszik. Végessé. Így elég jól leírható, és számolható a világ látható, észlelhető állapota. Eltűnnek az eszement, végtelenül nagy számok. Nem úgy, mint a rivális húrelméletben. A kvantumgravitációban a Planck hossz alatt nincs világ. Így megszűnik a leglényegesebb gond, ami nem illett össze a kvantumfizikával. A Planck hossz alatti ki tudja mi. És külön tetszik az elméletben, hogy végre nyit az információ felé is. Mert szerintem semmi különbség nincs információ, energia és anyag között. Egymásba alakíthatók. Pesze ez az elmélet még csak elmélet, de nagyon gondolatébresztő. Ennél tovább ember még nem igen gondolkodott. Csak azt nem szeretem ezekben a könyvekben, hogy számomra csak az utolsó harmaduk érdekes. Ugyanis mindig összefoglalják az egész fizikatörténetet. Nehogy valaki ne értsen valamit. Szerintem, aki ilyen könyveket olvas, már tisztában van a fizika előzményeivel.
Akinek felkeltettem az érdeklődését, az olvasson, akinek nem, az ne!
Néhány mondat a vírusról. Egyre inkább biztos vagyok benne, hogy a buli végére szemernyit sem változnak az emberek. Hamarosan újra rohannak életet falni, rajongani a sok nagy semmiért, a magamutogató nagy senkikért, amik és akik nélkül tök jól elvoltak hónapokig. Mennek fogyasztani a kapitalizmusnak, hogy az tudjon termelni fogyasztani valót, és adhasson pénzt a fogyasztásra. Persze sokan kevesebbet fogyaszthatnak majd mostanság. Lesz irigykedés, gonoszkodás, melldüllesztés.
Csak egy dolog változik biztosan: Az ember megfigyelése. Ilyen-olyan okból, sokkal többet szeretnének majd tudni rólunk a szervek. Emberek, akik között nagyon sok gyenge jellem leledzik majd.
Belegondoltak már abba, hogy már jelenleg is miféle népség nézeget minket a kamerákon át a városainkban?
Észleléseim 27. /gondolatok járvány idején/ 2020.4.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm!/
Egy kicsit fáradtak vagyunk mostanában. Kiábrándultak. Nézem a polcaimon lévő számtalan könyvet, és azt gondolom, értelme volt-e egyáltalán elolvasni bármelyiket is. Jelenleg nem is olvasok sokat. Minden könyv piti nyomiság a fennálló helyzethez képest. Inkább gondolkodom. Mert van min gondolkodni...
Azt terveztük, hogy megtelepszünk a Marson, a Holdon. Kutattuk a világegyetemet makro és mikro szinten. Már nagyon okosak voltunk. Azt hittük, csak egy lépésnyire vagyunk a nagy elmélettől, mely mindenre választ ad. Egyesíti a világot fenntartó fő erőket. És egyesíteni akartuk a Földet. Hogy majd együtt! Az ütődött, a humanista meg a primitív új világot épít.
Aztán jöttek a láthatatlan valamik, amiket még élőlényeknek sem lehet nevezni, és szarrá vertek bennünket. Sokezer null a javukra. És olyan időkben jöttek, amikor a Föld vezetőinek átlagintelligenciája éppen a béka feneke alatt leledzik. Most komolyan! Mekkora idióták vezetik a világot?! Én már visszasírom a félig korrupt, de tiszteletet parancsoló viselkedésű, megjelenésű főnököket, elnököket, miniszterelnököket.
És a települések élén is romlott a helyzet. Mindez az internetnek köszönhető. Szinte teljesen írástudatlan emberkék lovalják bele a tömegeket a rossz választásokba, azzal, hogy gátlástalanul hazudoznak a régi vezetés ügyeivel kapcsolatban. És ígérgetnek teljesíthetetlen marhaságokat. A sok írástudatlan választó meg hisz nekik. Olyan dolgokba ütik bele az orrukat, melyekhez se közük, se fingjuk nincs. Régen, ha nyilvánosan akartál megnyilatkozni, ezer ellenőrzésen mentél át. Írni tuti, hogy tudnod kellett. Ma egy dedós, 30-as IQ-val, lecseszheti a tanárt. De nem erről akartam beszélni...
Azt tudjuk, hogy mekkora szarban vagyunk. Szinte megjósolhatatlan, hogy fog ez az ügy végződni. Nem csak gazdaságilag...
Ilyenkor csak mosolyogni tudok a háttérhatalmi összeesküvés elméleteken. Ha van háttérhatalom, akkor az igencsak selejtes agyakból áll. Annyira eszetlenül kalkulál, hogy sose tudja, minek mi lesz a vége /Lásd: kommunizmus bukása/. Akik ennyire hagynak tönkre menni mindent, azok nincsenek, nem léteznek. Lehet, hogy van egy-két agyalágyult, pénzéhes fantaszta, de bölcs vagy hideg fejű tervezők biztosan nincsenek.
A világ egységesítését sokan elképzelték. Csak azt nem kalkulálták bele a nagy ötletbe, hogy így a Föld koszosabbik fele keveredik a tisztábbal. És ezt érthetjük eszmékre, higiéniára, erkölcsi szintekre.
A vírus első, szinte biztos következménye a nyakló nélküli, ellenőrizetlen utazgatás beszüntetése lesz. Még jó ideig ellenőrizni fognak bennünket a visszaállított határokon. Ha élünk...
A másik következmény az lesz, hogy a kivívott, általunk jóváhagyott ellenőrzéseket már sose fogják leállítani. Nem a határon. A kamerákon át, a mobilokon, a neten. Most aztán mindent számon kell tartaniuk az érdekünkben! A betegségeinket, a számlánkat, a vagyonunkat, az utazásainkat, a családunkat, a gyerekeinket. Az ok az lesz, hogy jobb minél kevesebbet érintkezni. Ezért mindent csináljunk a mobilunkkal, amiben kedvükre böngészgethetnek. Talán még az is divatba jön, hogy a könyökünkkel fogunk csókolózni. És külön ágyban alszanak a házastársak. A gyerekeik meg majd besúgják őket, ha testvérkét csinálnak. Tiszta sci-fi. Csak hiszik! A fiatalok már most is minden titkukat odaadják a vágyott appért. És mindenre OK gombot nyomnak.
Belegondoltak már, hogy talán mi idézzük elő ezeket a járványokat? Annyiszor felvázoljuk a sci-fikben a félelmeinket, hogy még a Földanya, az információs tér, a morfogenetikus mező, a kollektív tudattalan is kedvet kap rá. Különben eszükbe se jutna az ilyesmi.
A jövőben megváltoznak az emberek is. A pökhendi nyomorulttá válik, a szerencsés szakmájú pökhendivé. Teljesen átalakulnak a nagyképűségi viszonyok. De egy biztosan nem lesz! A rossz ember nem fog magába szállni, és nem lesz jobb. Egyetlen világégés után se lettek jók a rosszak. Sőt! A hatalomra kerülő gyarlók tovább kínozták a tisztességre hajlamosakat. Erre nagyon vigyázzunk most is! Nem mindegy, hogy a baj végén kik kerülnek a vályúhoz.
Egyet beláthatna az emberiség: Bármely Isten bármelyik gyermekét egyformán gyötri a járvány. Az, hogy kit mennyire kínoz, az az ember eszétől függ. Nem lehetne ezen elgondolkodni?
Minden tiszteletem azoké, akik képmutató melldöngetés nélkül végzik a világ mentését. Ha a világ megmentése után nem fáradnának el, mint mindig, és nem engednék át a kezdeményezést a kínok alatt terveket szövögető gátlástalan sunnyogóknak, akkor jól is kijöhetnénk a bajból. De ez eddig még sose fordult elő...
Vigyázzanak magukra! Talán azok a földönkívüli diliházi ápolók is vigyáznak ránk, akik ennek a suttyó sárgolyónak a beutaltjait őrzik...
Észleléseim 26. /Közöny/ 2020.3.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm!/
Most valóban szükségünk lesz egy kis meditáló tudományra. Talán eleget beszéltem róla, és könyveket is ajánlottam. Remélem, hatottam Önökre egy kicsit. Szóval, mindenki nyugodjon meg, és vegyen egy mély levegőt. Ne sóhajtozzon, csak lélegezzen egy nagyot. És ez legyen valaminek a kezdete. Egy új világfelfogásé, amivel el lehet kerülni a depressziót, a betegséget.
Új mantrát ajánlok, ami így hangzik: Közöny!
Ez a fajta közöny nem azt jelenti, hogy többé nem érdekel bennünket semmi. Ez a közöny azt súgja nekünk, hogy ne törődjünk olyan dolgokkal, melyekre nincs ráhatásunk. Ne akarjunk segíteni annak, aki nem akarja, ne bosszankodjunk feleslegesen olyan gonoszságokon, melyek csak a szívünket rongálják, ha figyelünk rájuk. Csak akkor reagáljunk, ha van módunk beavatkozni. Ha hatással tudunk lenni valamire.
Minden olvasóm ismeri a túlélés, az egészség, az erős immunrendszer tudományosan igazolt titkait: Étkezés /vitaminok: C,D leginkább/, bélflóra /rostok/, torna, alvás /7-8 óra/, tudati manipuláció: meditáció, agykontroll, relaxáció, placebo.
Mantra: Közöny!
Csak a jóért lelkesedjenek, a parasztságokat ne engedjék magukhoz. A rosszra, mely befolyásolhatatlan, nem érdemes odafigyelni. Egyszer biztosan vége lesz ennek a hihetetlen káosznak.
Talán eljön egyszer egy olyan világ, ahol nem azok uralkodnak, akik egyszerűen csak el akarnak söpörni valamit /bármiféle épeszű, embernek való terv nélkül/, hanem azok, akik önzésmentes álmokat szőnek az emberiség stabil jővője érdekében.
Választás, vírus, népvádorlás ellen: Étkezés /vitamínok: C,D leginkább/, bélflóra /rostok/, torna, alvás /7-8 óra/, tudati manipuláció: meditáció, agykontroll, relaxáció, placebo. Közöny!
Itt most azokhoz szóltam, akik az ostobák tetteit sínylik. Tehát nem azokhoz a gátlástalanokhoz, akik kínozzák őket, miközben a mézesbödönt nyalják.
Észleléseim 25. /Őszintén/ 2020.2.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
Többen kérdezték tőlem, hogy miért írom ezeket az irományokat? Nagyon érdekesek, de miért nem irodalomról beszélek? A könyveimről, magamról..
A kérdéseken elgondolkodtam. És be kellett látnom, hogy a kérdezőknek nincs igazuk. Mert, amit írok, az színtiszta irodalom. Mert miről szóljon az irodalom, ha nem a lentiekről? Hogy a szöveg nem teljesen irodalmi? Ó, az alábbi okfejtések sokkal tisztábbak stilisztikailag és logikailag, mint az öncélú, megfejtésre szoruló szófosások.
Ezeket az írásokat azért írom, hogy a kedves olvasóm megismerjen, és vissza tudja idézni, hogy milyen voltam ekkor és ekkor. Meg hogy én is jegyzeteljek egy nagy műhöz, amit majd valamikor meg szeretnék írni a világról. Hogy a sok-sok általam elolvasott könyv mindenkinek hasznára váljon!
Mert az öntelt, felsőbbrendűségi tudattal áthatott, egymásnak írogató művészkedésnek semmi értelme!
Minden irodalmi veszekedésnek az a lényege, hogy valakik meg akarják mondani, hogy mi az irodalom, mi a művészet. Összejön egy egymást imádó csorda, akik egymásnak biztosítják a publikációkat, és a díjaikra hivatkozva, töketlen dilettánsoknak bélyegeznek mindenkit, aki nem felel meg az ízlésüknek, eszmerendszerüknek. Pedig az egymásnak adott díjaikon és az egymásnak írt kritikáikon kívül semmijük sincs. A könyveiket senki sem ismeri. Őket se. És ha téged szeretnek az olvasók, akkor populáris vagy. Mert hogy is érthetnék az igazi fennköltséget az egyszerű emberek. Az úri passziót. És nem hiszik el, hogy másnak is lehet legalább félig igaza.
Az egymásnak kiosztott rangokra hivatkozva lesenkiznek embereket. Mert akinek ők nem adtak díjat, vagy nem írtak róla jót, az nem művész. Jelentkezett náluk publikálás céljából nyalni? Nem. Akkor meg mit akar? Talán nem tudja, hol adják az irodalmár áldást?
Ebben a teljesen elbutuló, pusztuló világban kellenek az ilyen idióták? Kellenek az olyanok, akik a népesség félig elhülyített döntő többségét hagyják teljesen elhülyülni?
Egy művelt, olvasott embernek nem az a dolga, hogy felemelje azokat, akik kevesebbet tudnak? Hogy legyen egészségük, tudásuk, hitük, szeretetük.
Azok, akik csak maguknak okosak, és úgy írnak, hogy nem értik őket azok, akiknek az adójukból pökhendiskednek, azok...
Idióták.
És most jöhet az, hogy ne nézzek le embereket, mert mindenki egyenrangú! Majd akkor lesz mindenki egyenragú, ha nagyjából mindenki tudja a lényeget a világról. Amíg ez nincs így, retteghetünk minden választástól. A populista gátlástalanok azt csinálnak a néppel, amit akarnak.
Aztán megint lázadhattok, meg gyűjthettek aláírást az elnyomás ellen, ti idióták. Pedig csak a népeteknek kellett volna írni. Őket kellett volna szeretni és tanítani. Okosítani, felvilágosítani.
Észleléseim 24. /2020/ 2020.1.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
Minden kedves olvasómnak boldog 2020-at kívánok! Bár ennek a kívánságnak a teljesülése ma már sci-fi kategória. 1. Aki ebben a világban boldog és felnőtt, az nem rendelkezik elég információval, vagy homokba dugja a fejét. 2. Inkább azt kívánom, hogy minden kedves olvasóm élje túl a 2020-as évet!
A mai világ legnagyobb veszélye, hogy túlságosan felgyorsulnak benne az események. Az ember esze még nincs ott, hogy kezelni tudja az általa előidézett sebességet.
A legveszélyesebb gyerek eszű kotnyeleskedésnek a kvantumszámítógépet tartom. Több helyen sikeresen számoltak vele, mérhetetlenül gyorsabban, mint a rendes kütyükkel. Amelyik hatalom előbb fejleszti ki, azé a világ mindenestül. Egyetlen kód sem maradhat rejtve előtte. Se atomkód, se magánkód, se gazdasági. Megjósolhatatlan, hova vezet ez. Vagyis, nagyon is megjósolható: a totális káoszba. Persze a kvantumszámítógépekkel létrehozhatók megfejthetetlen kódok, de addigra már minden megtörténik.
2020-ban felrobbanhat egy csillag is. Kb. hatszáz fényévnyire tőlünk. Merthogy a gyerekkori csillagászkodásaim kedvenc csillaga, a Betelgeuse rakoncátlankodik az utóbbi időben. Ő egy vörös óriás, az átmérője ezerszerese a mi Napunkénak, és az égbolt kilencedik legfényesebb csillaga. Volt. Ugyanis hirtelen a huszadik lett, mert csökkenni kezdett a fényessége. A vörös óriásoknál ez általában azt jelenti, hogy az életük végén magukba roskadnak, aztán a roskadás, mikor már nem szűkülhet tovább az anyag, robbanásba megy át. Így lesz a szupernova. Elvileg ez megtörténhet ebben az évben is. Remélem, az a hatszáz fényév elég, hogy békén hagyjon minket. Amúgy a Betelgeuse az Orion fényes csillaga. Az ég ékessége. A tél legszebb csillagképéé. Uram atyám, hogy fog kinézni a mi Kaszásunk nélküle...
Ha már csillagászatnál tartunk, akkor meg kell jegyeznem, hogy már megint felül kell vizsgálnunk szinte mindent. Ugyanis találtunk néhány dolgot, ami nem illik bele az elméleteinkbe. Kipécéztünk néhány más csillag körül keringő bolygót, ami úgy kering, ahogy a bolygórendszerek keletkezési elmélete nem engedi meg. Aztán találtunk fekete lyukat, ami akkora, hogy a világegyetem keletkezési elmélete van tőle rosszul. Akkor mit tudunk jól?
Az orvostudomány is felgyorsul a jövőben. A tablettás tünetkezeléseket minden bizonnyal felváltja az okok kezelése. Mostanság a legtöbb betegség oka nyilvánvaló. Csaknem mindegyik a tudatból, a bélből, az étrendből, a mozgásból és az alvásból indul ki. A felsorolt ágazatok mindegyikében komoly eredményeket értek el komoly és bátor tudósok a közelmúltban. Az idétlen, begyöpösödött agyú maradiak ellenére. Most csak a bélről és az alvásról szólnék.
Gondoljanak bele, a belünkben egy macska agyának megfelő mennyiségű neuron található. És ezek kommunikálnak az aggyal. Vannak baktériumok, melyek a sütit szeretik. Amikor azt eszed, a kis szélhámosok olyan anyagokat küldenek az agyadba, amitől élvezetet érzel. Egyél! Egyél még! - buzdítanak. Vannak más élőlények, melyek a rostokat szeretik. És mindegyik fajta termel valamiféle anyagot, ami vagy jó a szervezetünknek vagy nem. A vagy nem csinálja a betegségeket, a vagy jó gyógyít. És az a banda szaporodik el, amelyiket eteted. Tehát az étrenddel nyugodtan szabályozhatod ezt a kompániát. Egy kis böjttel például megritkíthatod a cukorzabálókat, melyek általában a kárunkra vannak, ha elszaporodtak. Hát nem egyszerű? Szinte minden betegség a belekből indul ki.
Néhány mondat az alvásról: A legújabb kutatások szerint a rendszertelen alvás is komoly egészségkárosító tényező. A fele ember egyszerűen meg van betegítve. Kínozva van. Merthogy kétfajta embertípus létezik génileg: A korán fekvő, korán kelő, a későn fekvő későn kelő. Ennek a régi törzsekben megvolt a haszna, mert így mindig őrködött valaki. Mai munkastílus csak az egyik emberfajtának kedvez, a másikat megbetegíti. Sőt, még szapulják is a későn kelőket. Lusta dög mindegyik, mondják róluk, pedig ők nem tehetnek a beléjük kódolt ritmusról. A kialvatlanság, a stressz korán megöli őket.
De fel a fejjel! Nyáron olimpia lesz. Lehet szurkolni az új, titkos doppingoknak.
Most ennyit. A következő hónapban folytatom az ijesztgetést meg a bátorítást.
Fel a fejjel!
Észleléseim 23. /hit és bizalom/ 2019.12.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
Zavaros, zagyva világban élünk. Már nem bízik senki senkiben. Nem hiszünk senkinek. Régen azért nem volt ennyire rossz a helyzet...
A tanár tanár úr volt, akitől vagy féltünk vagy szerettük. Tekintélye volt. Ha kaptunk tőle egy körmöst, a szüleink jól leszidtak. Nem mentek be az iskolába elverni szegény nyomorultat, akit ma már nem véd meg senki. Nem kellett a pénz a félmaffiózó vállalkozóktól, akiknek a fiai azt csinálnak az iskolában, amit akarnak. Az ilyen neveletlen, tahó kölkök falkavezérré válása miatt a többi gyerek is elbutul a tanárral szemben. Olyan dolgokat tesznek meg a fiúknak például a lányok, amit régen sose tettek volna meg ennyi idős korban. Az elnőiesedett tanári kar szinte teljesen tehetetlen a megrontott bagázzsal szemben. Egy iskolai író-olvasó találkozón például néhány perc alatt megállapítom, ki uralkodik az osztályban. Ha őt bevonom a beszélgetésbe, a többiek is nagyon aktívvá válnak.
Régen a doktor doktor úr volt. Amit mondott, arra mérget lehetett venni. Hittünk neki. Mára eljutottunk oda, hogy néha meg is verik őt. Persze ma már tudjuk, hogy, amit mond, az nem mindig igaz, hiszen ott az internet, ami mindent tud. Meg különben is: az apja disznaján, pénzén vette a diplomáját.
A plébános úrról, akihez leszerepelt kommunisták járnak gyónni, és még ott is hazudnak, ne is beszéljünk. Ki ül be ezekkel a templom első padjába? Hogy szeressük őket, ha nem változtak meg? Ha csak azért vannak ott, hogy együtt röfögjenek a város elitjével pozícióhajhászás céljából.
A város, falu legbecsültebb embere a polgármester volt. Amióta működik a fészbuk, minden írástudatlan tahó szidhatja őt meg a képviselőket. Meg a régen oly nagyon tisztelt hivatalnokokat.
Nem bízunk senkiben, nem hiszünk senkinek. Alapból feltételezzük, hogy mindenki lop és hazudik, mert általában magunkból indulunk ki. Ma már senki se tudja, hogy hol a helye. Hogy mire jogosítja fel az intelligenciája. Olyan dolgokba avatkozik, amiről halványlila gőze sincs.
A nagypolitikáról meg ne is beszéljünk. Ott mindenki korrupt disznó. A fészbukosok szerint.
Az az igazság, hogy az összes disznóság csaknem teljesen igaz. A rendszerváltás óta az agresszív, sunyi gyerekek jutnak hatalomra, mert már a suliban és a családban is elnézik a becstelenségüket. Persze maradt még a régiekből is néhány gerinctelen nyomorult. A legtöbb pozíciót a törtetők szerzik meg. Akik azért törnek hatalomra, hogy pénzhez jussanak. A fészbukon meg azok szidják őket a legjobban, akik nem jutottak oda a vájúhoz.
Ez a világ már nem fog megváltozni. Mert egyre butul és egyre silányabb lelkű embereket nevel. Akik azért nem bíznak senkiben, és azért nem hisznek senkinek, mert a saját erkölcsi szintjük a béka feneke alatt van. Azt gondolják, mindenki úgy tesz, ahogy ők tennének az ő helyükben. Lényegében irigylik a koncot. Ha van, ha nincs. De a becsületességet, a tisztességet persze marhára számon tudják kérni. Igaz, hogy szinte olvashatatlan szinten, stílusban, de nagyon öntudatosan. Néha azon is csodálkozom, hogy egyesek hogy voltak képesek felmenni a fészbukra... Vagy hogy tudják kezelni a telefonjukat? Aztán megrémülök, mert ugyanezek autót vezetnek, és szembe jönnek velem az úton...
Kellemes ünnepeket!
Észleléseim 22. /mese/ 2019.11.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
2000-ben jelent meg a Szivárvány lovag című mesekönyvem. Az alábbiakban olvassanak el egy mesét a kötetből! Igencsak illik a jelenlegi helyzetre...
A nagy ötlet
Egy reggelen, miután Hajnalpír kikászálódott az ágyból, nem tudta eldönteni, mit is kezdjen magával. Tintakék manó sem várta agycsiszolás céljából, és a szüleinek sem kellett segítenie. Szabad volt tehát, akár az égi madarak. Gondolkodott, törte a kobakját nagyon, azonban a legparányibb ötletecske se villant érlelődő eszébe. Végül, más választása nem lévén, elhatározta, meglátogatja barátját, Olajzöld törpét, aki nagy csodagyártó hírében állott.
A törpe szerencsére otthon leledzett. Előbb hosszasan elcsevegtek a környék ügyeiről, majd Hajnalpír hatalmasat sóhajtva rátért jövetele céljára.
- Azt kérdezed, mit csinálj? - tűnődött a törpe. Hirtelen felcsillant a szeme: - Légy árus!
- He? - kérdezte a fiú meglepetten.
- Árus. Állj ki egy tisztásra, és árulj valamit! Már tudom is, mit! Olyan dolgot kapsz tőlem, amitől odalesz az erdő népe!
- Halljam, mi az!?
Az apróság várt egy szusszanásnyit, hogy bejelentésével a lehető legnagyobb hatást érje el.
- Ész!
- Élek! És akkor mi van?
- Ne idétlenkedj, kölyök! Én az észre gondoltam, amivel gondolkodunk! Van belőle még vagy tíz üvegcsével a kamrámban. Na, mit szólsz?
Hajnalpír szóhoz sem jutott az örömtől, a lelkesedéstől. Fogta az üvegcséket, elköszönt a törpétől, majd sietve keresett egy tisztást, melyet nagyképűen piactérnek nevezett ki. Ott éktelen üvöltözésbe kezdett:
- Észt vegyenek! Észt vegyenek! Ingyen adom mindenkinek! Kinek nincs, most szerezhet, kinek van, annak sem árt! Egyszeri, vissza nem térő alkalom!
Kakaóbarna törpe járt arra elsőként. Tekintete megakadt az üvegcséken, elgondolkodott, aztán vigyorogva elviharzott. Hajnalpír döbbenten nézett utána. Citromsárga kövimanó volt a következő érdeklődő. Megcsóválta bozontos, citromsárga üstökét, és már ott sem volt. Hősünk szörnyülködve meresztette a szemét. Milyen ostobák ezek? Nem kell nekik a sütnivaló! Sebaj, nem csak ketten laknak az erdőben! - gondolta.
Azonban később sem volt szerencséje... Vissza nem térő alkalom ide, vissza nem térő alkalom oda, a kutya sem tartott igényt a csodás portékára. Dühösen kiáltotta a világba:
- Ó, ti szerencsétlenek! A tudást dobjátok el magatoktól! Szamár népség! - Elcsendesedett, lehiggadt. - Most mit kezdjek ezzel a rengeteg ésszel? Használjam fel magam? De minek nekem ész? Van belőle éppen elég! - gondolta, és öntelten elmosolyodott.
Észleléseim 21. /könyvajánló/ 2019.10.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
Az alábbi témához még hozzá akartam fűzni néhány kiegészítést, azonban időközben elolvastam egy könyvet, ami minden eddigi olvasmányomnál pontosabban és okosabban összefoglalja mindazt, amit a meditációról, a placeboról, az öngyógyításról, a tudat hatalmáról tudni lehet. A világ témával kapcsolatos eszetlenségét jól mutatja, hogy a könyvesboltok az ezoterikus részlegben kínálják a tisztán tudományos könyvet. Egyetlen bizonyítatlan állítás sincs benne, és nagyon meggyőző. Minden mondatával egyetértek. A leírtak teljes mértékben egyeznek a saját tapasztalataimmal és kutakodásaimmal. Minden alá van támasztva esetekkel és kísérletekkel. Ha érdekli Önöket a téma, menjenek és vegyék meg! Ígérem, olykor meg fognak döbbenni. Például attól, hogy a fiatalokkal elhitették, hogy gin tonicot isznak egy buliban, és ők jól be is rúgtak. Nem hipnotizálták őket, egyszerűen csak megcsinálták a gin tonic ízét, és előttük öntötték össze a hozzávalókat a címkés üvegekből. A keménytáblás, szép kivitelezésű kötet a közelmúltban jelent meg!
A könyv: Dr. Joe Dispenza: A placebo te magad légy! /4490 Ft/
Észleléseim 20. /meditáció/ 2019.9.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
Néhányan fontosnak tartották közölni velem, hogy a meditáció meg a hasonló sületlenségek nem mások, mint ezoterikus hablatyok. Nincs kedvem oda-vissza levelezgetni, ezért még egyszer összefoglalom az egész témát. Már annak is örülök, ha egy embernek segítek vele. Boldog leszek, ha nem betegszik meg, vagy kigyógyul valami veszélyes kórból. Különben meg mindenki azt tesz, amit akar. Igazándiból egyedül élünk és halunk. A körülöttünk zajló körítés csak maszlag. Minden bennünk zajlik, ha az egészségünkről van szó.
Szóval! A meditáció és a relaxáció alapfokon nem tesz mást, csak annyit, hogy egy időre elkülöníti az önző, idegbajos tudatot a testtől. A meditáló a légzésre öszpontosít, miközben nem gondolkodik túl sokat, a relaxáló a testrészeit veszi sorra: elnehezíti, forrósítja, és közben ő se tud másra figyelni. A lényeg: mindkét módszer arra irányul, hogy a TUDAT NE IDEGESÍTSE A TESTET. Hagyja békén. Hogy egy ideig rettegés nélkül élhessen. Mert ha a test egy kicsit békén van hagyva, marad ideje rendbe hozni a stresszhormonok által elrontott, begyullasztott szerveit. Mert a szervezetünk tudja a dolgát, ha nem kínozzuk a mellékvese által termelt kortizollal meg az adrenalinnal. Az utóbbiak olyan géneket aktiválnak, melyek nincsenek jó hatással ránk. Erről is szól az epigenetika. Ezek a hatások tudományosan bizonyítottak. Tehát, ha kikapcsoljuk a tudatunkat, akkor a testünk megkönnyebbül. Energiáit nem félelmekre, agresszióra fordítja.
Ez a meditáció alapfoka. Ha komoly betegségből szeretnénk kigyógyulni, akkor lényegében önhipnózist kell alkalmaznunk. Nem elég ellazítanunk a testünket, kikapcsolni az agyunkat. Megváltozott tudatállapotba kell kerülnünk, és fel kell vázolnunk az elérendő képet, célt. Ugyanúgy, ahogy a hipnotizőr csinál bolondot szegény emberkékből a színpadon. Nekünk is bolondot kell csinálnunk a tudatunkból. Mert a mi kis agyunk nem tud különbséget tenni a kintről és a bentről kapott információk között. Ha jól elképzelsz valamit, azt hiszi, hogy az igaz, és reagál rá. Gyógyítani is képes. Ezt az agyi bugyutaságot a férfiak tudják a legjobban. Néha elég, ha lehunyják a szemüket és egy jó nőre gondolnak. És azonnal megjelenik az anyagi hatás ott lent... Hihi. Ugyanígy dobogni kezd a szívünk egy visszaidézett szörnyű jelenettől is. És már termelődik is a gyulladást előidéző kortizol. A legtöbb betegséget az ilyen állandóan visszaidézett gyalázatok hozzák elő. Hosszan tartó gyulladásban tartják a testet. Az önhipnózisos meditációval a régi képeket és a hozzájuk tartozó érzelmeket is át lehet írni. Át lehet írni a múltat, kedves emlékké lehet alakítani a rosszat, és ezt az agy szívesen teszi, mert önző, és a maga javára szívesen hazudozik. Csak hogy fényezze magát. Ez is bizonyított. Talán azért teszi, hogy ne betegedjen meg a test.
Az összes csodálatos szenthelyi gyógyulás az önhipnózisos hiten alapszik. A monoton ima megváltozott tudatállapotba visz, és a hittel felvázolt kérés beindít valamit. Sok tudós azt mondja, amit én mondtam lentebb: A tudat a kvantumvilágban van, és amit ott hiszünk, az megvalósul. Mint ahogy a kvantumkísérlet is úgy alakul, ahogy azt a tudós elvárja. De ez teljességében csak akkor működik, ha a megváltozott tudatállapot miatt a tudat egy kis időre levedli a test, az anyag béklyóját. És ezt a legnehezebb elérni.
A sámánok drogokkal, monoton ugrabugrával teszik, a jógik hosszú önkínzással. Mert az igazi, hirtelen gyógyuláshoz nem elég a Silva féle alfa /8-13 Hz/ frenkvencia. El kell érni a théta /4-7 Hz/ szintet, a mély meditáció és az álmodás szintjét. Az alfa tréning is hasznos, csak sok-sok képzelgés kell a javuláshoz.
A gyors változáshoz teljesen ki kell kapcsolni a testet, az agyat csaknem alvás állapotba hozni, közben öntudatnál maradni. Akkor tud az ember igazán valósághűen képzelegni. Mert lényegében álmodik. Csak arra kell vigyázni ilyenkor, hogy ne rontsunk a helyzetünkön. Mert minden ilyenkor felvetődött gondolat teljes valóságnak tűnik. Ha nincs rendben a lelked, és rettegsz valamiféle ördögtől vagy ilyesmitől, valóságosnak tűnően megjelenítheted. De megjeleníthetsz egy gyógyító tündért is.
Vannak hasonló gyógyulási élmények vagy szörnyűségek az alvási paralízisnek mondott testi lemerevedéskor is. Szundi közben a tudat felébred, de a test nem. A tudat azt hiszi, hogy ébren van, pedig csak az álomban ébredt fel. Tudja, hogy ott fekszik és nem tud megmozdulni. És ijedtében elkezd képzelegni. De az is lehet, hogy nem ijed meg annyira, és gyógyító ufómaneket képzel az ágya mellé. És láss csodát, reggelre sebeket talál az általa irányított-irányíthatatlan testen, és teljesen meggyógyult. A sebek olyanok, mint amilyeneket a hipnotizőr ceruzája okoz, amit ciginek szugerál, és a bőrhöz érint. Vagyis sebet képes ejteni az embereken a tudattal.
Írhatnék még oldalakat, de mindenről, amit írtam, olvashatnak az általam felsorolt könyvekben, vagy máshol. Higgyék el, egy szót se írtam le olyat, amivel ne komoly tudósok foglalkoznának. A megváltozott tudatállapotba számtalan úton eljuthatnak. Önöknek kell eldönteniük, melyiket választják. Nem vallásfüggő. A képalkotási képességüket is fejleszthetik. Az interneten akárhány videó vagy kép van fenn egészséges szervekről. Addig nézzék, amíg becsukott szemmel is bármikor megjelenik maguk előtt. Majd találjanak ki hozzá valami érzelmes célmondókát. Hogy az önök szerve olyan, mint amit megjelenítenek. Nem olyan lesz, hanem olyan. És legyen benne, hogy szeretnek minden élőlényt, sejtet, ami a testükben a hasznukra van. A képek és az érzelmek együtt, valami miatt jobban hatnak.
Egyre vigyázzanak: Ne menjenek megváltozott tudatállapotba képzelegni borús hangulatban. Csak derűsen, életkedvvel telten érdemes csinálni. Erre van a mondóka. A mantra. Ne feledjék: A betegségük a rossz képzelgéseik következménye!
És első az orvos! De ha meditálnak, tuti, hogy alig látják.
Észleléseim 19. /mi jobb a lelkednek/ 2019.8.1
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
Az emberiség legnagyobb rákfenéje az, hogy mindenki csak részigazságokat hangoztat, de a legtöbben mégis teljes igazságnak állítják be a véleményüket. Ez érvényes a politikusra, a művészre, a tudósra, a tábornokra, a családtagra, a barátra, a hajléktalanra. Meg az országra, a bőrszínre, a nemre és a vallásra. Az emberek úgy ölik és gyűlölik egymást, hogy sosincs teljesen igazuk. Azoknak a könyveknek sincs teljesen igazuk, melyeket eddig felsoroltam és hamarosan felsorok. Persze némelyik azt állítja magáról. De ezzel nem kell foglalkozni. Minden műben van valami érdekesség, amiért érdemes elolvasni.
Én se tudom a teljes igazságot /én bevallom/. Sőt! Azért nem tudok megnyugodni, és elkötelezni magam valami mellett, mert minden ajánlat fogaskereke csikorog kissé. A saját ajánlatom is, amit magamnak teszek. A néhány tényen kívül, mit lentebb olvastál tőlem, én se tudok többet mondani a tutiról. De egy kérdést feltehetek Neked, és magamnak: Mi jobb a lelkünknek?
Ha néhány évtizedig élő, szenvedő, élvezkedő matéria vagyunk csupán a világegyetemhez mérten kiterjedés nélküli, gerinctelenül hazudozó és tomboló bulibolygón, vagy egy az univerzumot átjáró értelem, teremtő erő szondái, magtapasztalói, játszótársai, felfedezői az anyaghoz kötve?
Jobb azt hinni, hogy bármilyen primitív paraszt megölhet végleg, széttéphet egy gondolat nélküli oroszlán, megcsíphet egy pók, megehetnek a kukacok, ha feltálalnak nekik a koporsóban, vagy dicsőbb a világegyetem egy teremtő részének lenni, ami csak időlegesen tartózkodik ebben a jövő nélküli nyomorban? És ha visszamegy a valódi otthonába, akkor kvantumfizika nem lokális kapcsolatai révén, azonnal tudni fog a nagy egészről. Mert ugye, mint alább mondtam, valamikor minden egy helyről származott. Tehát minden azonnal reagál egymásra kvantumszinten.
Higgyétek, higgyék el nekem, a materializmusnak nincs bizonyítéka arra, hogy nincs információs tér, morfogenetikus mező vagy agytól független tudat. A vadmaterializmuson túli határtudományoknak jóval több tapasztalati és egyéb helytálló érve van az anyagon túlira. Ami lényegében éppúgy anyagi, mint a látható univerzum. Ő szült mindent. Egylényegű a testünkkel, a bolygónkkal. Benne van a mátrix, az alapinformáció. Ő maga az!
Ha elolvasod a lenti teljesen materialista könyveket, rájössz, hogy leginkább azzal foglalkoznak, hogy a fő tudósok anyagelvű konokságát hogy próbálják mindenféle igazolhatatlan elméletekkel megtámogatni. Az összes szenvedésük azért van, mert azt állítják, hogy minden magától lett. Véletlenül. Mivel ez teljességgel hihetetlen, kitalálták a multiverzumot, a húrelméletet a sok dimenziót. Addig tágítják a világot az igazolhatatlanba, amíg ki nem jönnek a számításaik.
Szóval, kedves olvasóm, mi jobb a lelkednek? A mindent átjáró teremtőhöz tartozni, mely magad vagy, vagy megszületni, kínlodni, felszívódni egy gerinctelenekkel telezsúfolt bolygón, ahol se a gyerekednek, se az unokádnak nincs már jövője? Ha az előbbit választod, akkor egy kicsit felszabadulhatsz. Mert csak egy kémkedés, egy játék, egy érzelemátélés részese vagy. Ha lejárt az időd, mehetsz haza.
A világegyetemmel, az egésszel foglalkozó konzervatív könyvek: Kaku: Az elme jövője, Hipertér, Párhuzamos világok, Einstein kozmosza, Gribbin: Schrödinger macskája, Schrödinger kiscicái és a valóság keresése, Számolás kvantummacskákkal, Egyedül vagyunk!, A multiverzum nyomában, Barrow: Univerzumok könyve, A semmi könyve, Mlodinow: A tudattalan, Cox-Forshaw: A kvantum viágegyetem, Ostriker-Mitton: Sötét hatalom, Tyson: Terítéken a világegyetem
Ennyi talán elég a konzervatív könyvekből. Nagyon érdekes mind, de árván hagynak. Most olyanokat ajánlok, amik egy kicsit felkarolnak. Megyjegyzem, nem értek egyikkel sem mindenben egyet. Olvasásuk után leginkább a remény maradt meg bennem.
Materializmuson túllépő univerzumos könyvek: Sheldrake: A kutatószellem felszabadítása, Tudomány és spiritualitás, Gazdag László: Van-e élet a halál után? Héjjas István: Ezotéria és/vagy tudomány, Buddha és a részecskegyorsító, Grandpierre Atilla: Héliosz, Az élő világegyetem könyve, Lélek és világegyetem, Talbot: Holografikus univerzum, Rockenbauer Antal: A kvantummechanikán innen és túl
Mára ennyi. Köszönöm, hogy egy kicsit rám figyeltél!
Észleléseim 18. /hű de mérges vagyok/ 2019.7.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
Két órát dolgoztam a könyvajánlók második részével, amikor eltűnt az egész írásom. Én vagyok a balga, mert annyira belemelegedtem az okoskodásba, hogy nem mentettem időben. Ebben a hónapban nem vagyok képes újra nekiállni. Legyen jó nyaruk, nyaratok!
Észleléseim 17. /tudás/ 2019.6.1
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
Mint azt a 16. észlelésemben írtam, ma felsorolok néhány közelmúltban kiadott könyvet, melyek bizonyítják, hogy a vadmaterializmus már rég túlhaladott. Most csak olyan címeket írok ide, melyek az emberrel, az emberi tudattal foglalkoznak. A következő észlelésemben majd a csillagászat és a fizika világából adok olvasási tippeket.
Ha a lenti köteteket elolvasod /nem mondom, hogy könnyű olvasmányok/, akkor rájössz, hogy ahhoz, hogy a tudatoddal be tudj avatkozni a tested működésébe, már nem hit kell, hanem tudás. Mert ma már a tudás, a tudomány bizonyítja, hogy a tudatod változtat a testeden. Ehhez csupán megváltozott tudatállapotba kell kerülnöd. Például meditálhatsz.
Az epigenetika bizonyítja, hogy a stressz, vagy a gyász képes bekapcsolni bizonyos géneket, amik rossz testi változásokat, betegségeket okoznak. Sőt, a te életedben bekapcsolt történések átöröklődhetnek a gyerekedbe is. Ma már a gének nem örökléssel hozott változatlanságok, mint ahogy azt régen gondolták. És, ami a lényeg, a tiszta, örömteli tudati képek gyógyítanak, vagyis a javadra avatkoznak bele a génkészletedbe. Hívhatjuk ezt placebónak, önhipnózisnak vagy akár meditációnak. A lényeg, hogy a tudattér az energián át hat a belőle kialakult anyagra. Nem kell ahhoz vallásos hit, hogy kigyógyulj valamiből. Egyszerűen győződj meg arról, hogy a dolog létezik. Olvass róla! De ne ezoterikus blődségeket...
Az orvostudomány, az agykutatás, a pszichológia nagyon sok szép eredményt elért. A materialista hozzáállású is. Sőt! Minden újdonság belőlük indult ki. Ha beteg vagy, a segítségükkel olykor könnyebb a gyógyulás. Ha nem ismered az ő eredményeiket, akkor nem fogod megérteni az új gondolatokat sem. A legjobb út a középút. Ki kéne gyomlálni a világból az elvakult anyaghívőket az elvakult ezoterikusokkal együtt. Nyitott, középutas emberekre lenne szükség, hogy túléljük ezt a néhány kritikus évtizedet.
Hogy értsd az igazán érdekes könyveket, előbb olyan címeket írok le, melyek tudományos alapok az átlagember által olvasható szinten. Bocsánat, hogy tegeztelek, de így sokkal könnyebb fogalmazni.
Materialista alapú, konzervatív könyvek: Alan Baddeley-Michael W. Eysenck-Michael C. Anderson: Emlékezet, David Eagleman: Az agy, Beau Lotto: Láss csodát, I.N. Smeretle: Az élet alapkérdései, Dick Swaab: Az agyunk mi vagyunk, Pszichológia mindenkinek 1. 2. 3. 4., Leonard Mlodinow: A tudattalan, Kaku: Az elme jövője, Venetianer Pál: Az emberi genom, Mindent az emberi testről
Ebből talán ennyi elég lesz. A Pszichológia mindenkinek köteteit nem Dick Swaab írta, de annyian írták, hogy lusta voltam ideírni. A Mindent az emberi testről meg egy gyors áttekintés a testünkről, nincs a borítóján az írója.
A konzervatív materializmuson túlmutató tudományos szintű könyvek: Jim Al-Khalili-Johnjoe Mc Fadden: Az élet kódja, Dick Swaab: A kreatív agy, N.Doidge: A változó agy, N.Doidge: Hogyan gyógyul az agy, Wilson: Kvantum Pszichológia, Verena Kast: Álmok, Szendi Gábor: Isten az agyban, Mathieu Ricard: A meditáció, Kirsten Segler: Neurofeedback, Wells: Darwinizmus és intelligens tervezettség, Tart: A materializmus vége, R.Kárpáti Péter: Élet az élet után 1. 2., Joachim Bauer: A testünk nem felejt, Hans Peter Dürr: A tudomány határai, Dean Burnett: Az idióta agy, Rupert Sheldrake: Hét kísérlet, amely megváltoztathatja a világot.
Ennyi talán elég lesz mára. Ha valakit közelebbről érdekel egy téma, írjon. De azt hiszem, lesz mit olvasni, ha van rá idő vagy hajlandóság.
Észleléseim 16. /információs mező/ 2019.5.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
Nem tudom, miért kell annyira ragaszkodni bizonyos okosoknak ehhez a négy százaléknyi látható anyaghoz, ami valójában nem is különbözik a tértől. Mert hiszen nem más, mint a térből származó információból lett energia. Amit Einstein szerint anyagnak érzékelünk. Nem értem, miért gyilkoljuk egymást ezért a nem létező nyögvenyelős vacakért... Mert mit is tud nyújtani nekünk ez a "csoda"?
Eszünk, iszunk, szexelünk, szaporodunk, gyűjtögetünk, felfedezünk, kegyetlenkedünk, hatalmaskodunk. És ezeknek oly kevés a variációjuk, hogy a megmilliomosodott ember unalmában vagy elissza, eldrogozza az eszét, vagy öngyilkos lesz. Gyorsan eltelik az az idő, ami alatt elcsépel minden lehetőséget. Az ember nem képes egy szintnél többet és jobbat enni, inni, perverzebben szexelni akárhány partnerrel, és minőségibb cuccot venni. Még gyilkolni és gyötörni se bír jobban, mint az inkvizíció gátlástalanjai. És azért, hogy e behatárolt örömöket meg tudjuk élni, mit kell kínlódnunk naponta!
Időpontokat kell betartanunk. Menni és jönni pontosan. Ezernyi társadalmi beidegződés előtt hajbókolni. A szőreinket nyírni, ruházkodni, fürdeni, fogat mosni, az orvosok, fogorvosok fenekét nyalni a fájdalomért, szerelőkre, párjainkra, gyerekekre mosolyogni. Sznoboknak bólogatni, amikor az általuk felemelt totálisan eszement műveket dicsérik, a mindig hazudó politikusokra szavazni, a kisebbik rossz mellé állni. Állatok harapásától félni, kullancsokat, szúnyogokat, pókokat elviselni. Megélni a szeretteink halálát.
Ezt nyújtja ez a négy százaléknyi látható anyag a materialista tudósok szerint. Pedig ezekből jónéhányat nem magyaráz meg az anyag. Ha túllépnénk rajta, legalább egy kis lelki békéhez juthatnánk.
Miért olyan fontos a fősodrú tudománynak, hogy ebben a behatárolt, elcsépelt iszapban tartson minket? Miért ne legyen a szeretet egy szent dolog? Miért ne legyenek csodák? Miért ne tartsuk magunkat egy mindenek fölött álló erkölcsi törvényrendszerhez? Miért kell félnünk a haláltól? Kinek jó ez?
Ez a vad materializmus akkor kezdődött, amikor a világ megcsömörlött az erkölcsét vesztett egyháztól, az őrülten költekező királyoktól, és az őket majmoló nemesektől. Az éhező, műveletlen francia tömeg nyaktiló bulit tartott nekik, azt gondolva, mint minden forradalomban a nép, hogy a hátuk mögött nem várnak a ravasz manipulálók a hatalomra. A tudósoknak is agyukra ment már az akkori istenhit formája. Gondolták, megnézik, miként működik a teremtés. Descartes és Newton nem istent akarta megölni! Csak a titkaira voltak kíváncsiak. Hogy milyen törvények szerint működik a nagy alkotás. Kutatni akartak úgy, hogy nem beszél bele egy pap se a gondolataikba.
Olyan jól működtek a számok és az előrejelzések, hogy a legmelldöngetőbbek már érteni véltek mindent. Főleg azt, hogy nem kell ide semmilyen teremtő. Megint jött a műveletlen tömeg Lenin elvtárssal együtt. A tudomány éppen olyan propagandává vált, mint a diktátorok képbeállításai. Vallássá.
Mikor már a századik tudósról írt szakkönyvet olvasom, szinte hányingerem van attól, hogy miként hallgatják el a tudósok fél életét, megnyilatkozásait, mert nem illenek a materializmusba bizonyos gondolataik. És ilyen könyvekből tanítanak az egyetemeken. Nem csoda, ha elvakulttá, ismerethiányossá válnak az ifjak. Kutatási lehetőségeket zárnak el előlük. Mert, aki olvasta az életrajzok másik felét is, az tudja, hogy a legizgalmasabb, legkutatnivalóbb ötletek éppen ott bújnak meg.
Az asztalt, a tigrist, a teret különböző valaminek hívő emberek száz éve nem fogják fel, nem akarják felfogni, hogy mi következik a kvantumfizikából. Leragadtak a dicső, világegyetemet felfedező embernél, Jefremov utópiáinál.
Pedig az, hogy létezik egy információs tér, ami állandóan kommunikál az anyagot játszó térrel, vagyis önmagával, jobban bizonyított, mint az élet véletlen evolúciója, az anyag véletlen élővé válása, vagy éppen az ősrobbanás kezdete.
És itt nem egy szakállas istenről van szó! Valamiről, amiben megvolt az anyag információja, és ami be is gyűjti az új információkat. És ami erre új variációkat dolgoz ki. Ezzel nagyon sok tudós egyetértett már annak idején is. És most is. /Nem érdekes, hogy ha sokat elméletezünk egy világegyetemi dolgon, az egyszer csak megjelenik?/
Azt kérdik tudálékosan, mi volt a teremtő előtt? Csak hátrább toljátok a problémát. Ez így semmire sem jelent megoldást. Csakhogy egy kezdeti és most is létező mátrix, vagy információs mező mindent átértékeltetne velünk. Sokkal tágabb teret kapnának a kutatások.
Minden, ami a természeten kívül a Földön létezik, tervező értelem által született. Hát nem sokkal kézen fekvőbb, hogy ezt utánozza a világegyetem is? Vagy éppen mi utánozzuk őt? Miért tervezünk valamit, és miért inkább nem tervezünk? Mert a világ a tervezést támogatja a tudattal, az információs térrel. Miért hisszük, hogy a természet más mint egy autó? Ugyanaz az alapanyag, következésképpen azt miért ne lehetett volna megtervezni? Nem is beszélve arról, hogy ha az összes világyegyetemet felülről látnánk, talán egy sima felület vagy egy autó jelenne meg előttünk...
Miért kell elvenni tőlünk ilyen vehemenciával a halhatatlanságot. A fennköltséget, az ideálokat, a megnyugvást. Talán, ha megbizonyosodnánk valamiről, akkor már nem kellene annyira a négy százaléknyi anyag primitívsége? Talán inkább szeretnénk egymást a fogyasztás helyett?
A világegyetem állandói annyira be vannak állítva, hogy ez nem lehet véletlen. Semmi esély nem volt arra, hogy ez magától így legyen. Erre izzadták ki a sokvilág elméletet, a párhuzamos univerzumokat, a multiverzumot. Mert ha végtelen számú világ létezik, akkor egy miért ne lehetne pont ilyen, mint a miénk? Persze ezt nem bizonyították. A vallásuk egy része.
Az anyag élővé válását se bizonyították. Éppúgy, mint a teremtőben hívők, kitalálták a pánspermia elméletet. Ugyanazt az elvet, amivel a hívőket vádolják. Azt mondják, máshonnan jött a Földre az élet csírája. Hehe. Mi ez, ha nem hátrább tolása a problémának.
Szétrepült a látható univerzum. Lett a Nagy bumm! Csakhogy azokról az időkról, amikor szimmetria uralkodott benne, és minden egynemű, a szétváló erőktől mentes volt a kezdetben, semmit se tudunk. Nincs fizika a felderítésére. És azt se tudjuk materializmusosan, hogy miért robbant fel ez a nagy vacak.
Mit tudunk? Leírunk és előre jelzünk dolgokat. Vagy visszakövetünk. A számítógépeinkben vadul használjuk a kvantumfizika előrejelzéseit, de valójában azt se tudjuk igazándiból, hogy mi történik. Kiszámoljuk a gravitációt, de fogalmunk sincs róla, miért ennyire gyenge az ereje. És miért repül szét gyorsulva az univerzum? És mi a sötét anyag?
A legtöbb tudós azért játsza a kasztba zárkózott, titkolózó kisokost, mert tudja, hogy abszolút nem akkora nagy durranás a tudománya. Egy korlátolt vallás.
Végtelen tiszteletem a sok kivételnek! Legközelebb felsorolom néhány tudományág vezető tudósának mostanában megjelent könyveit, melyek a legújabb tudást közvetítik. Akik tudományvallásosan lenéznek mostanság sokakat, azok tuti, hogy nem olvasták ezeket. Harminc éves blablákat szajkóznak a tévékben, élvezve, hogy ők ülhettek az árva emberkék istenének helyébe...
Leszögezem: A tudományokban elmélyedés az életem értelme. Minden érdekel, és tisztelem a sok kutatót, felfedezőt. Csak azok jönnek már ki a könyökömön, akik valami magas fagebéről bróbálnak sárba tiporni minden új gondolatot úgy, hogy nem is mélyedtek el a kritizált gondolataiban. Csak másoktól hallottak róla.
Megkérlek téged is, kedves Olvasó, mielőtt engem kritizálsz, fusd át lentről az Észleléseimet!
Észleléseim 15. /az anyagon túl/ 2019.4.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
Elolvashatok bármilyen fősodrú tudományos könyvet az agyról, az emlékezetről, a testről, lehet az egyetemi tankönyv vagy ismeretterjesztő mű, minden tudós szentel bennük egy dorgáló fejezetet az anyagon túli hiteknek, elképzeléseknek.
Ezért nem képes komoly előrelépést tenni a tudat és a gondolat kutatása.
Leállnak vitatkozni az összevissza hazudozó sarlatánokkal, vagy az ezoterikus képzelgőkkel, miközben igazándiból nem is velük van bajuk. Sokkal inkább azokkal a fura, tényszerű jelenségekkel, amelyeket csak úgy tudnának bevenni a bulijukba, ha átértékelnék a büszkén megírt materialista cikkeiket, könyveiket. Pedig valójában ma már idejétmúlt csak azt tartani tudományos kutatás tárgyának, amit meg tudunk ragadni valami anyagival. Meg kell végre értenünk, hogy az asztal az nem asztal, hanem formába kényszerített, koherenciáját vesztett rezgő tér.
Még azt sem tudjuk megmagyarázni, hogy miért ül a kutya oda az ajtóhoz, amikor a gazdi hirtelen, váratlanul kigondolja, hogy elindul haza. Akár százszor, ezerszer is. Erre azt mondani, hogy véletlen, nevetséges. Marad a nem figyelembe vevés. Mert ez milyen picuri ügy... Annyira aprócska, hogy ha komolyan figyelembe vennék, megváltoztatna minden kutatási irányt az aggyal, a tudattal kapcsolatban.
A halálközeli élmények fölött már egyre nehezebb elsiklani. Kutatni is kezdték, sőt, szerintük elő is idéztek testen kívüli élményt a temporális lebeny birizgélésével. Valóban nagyban hasonlít az élmény az igazi testelhagyáshoz, csakhogy megint a lényeget hallgatják el: Az igazi halálközeli élményt átélő kívülről látja, hogy mi történik a teste körül. És egy csomó mást is. Erről orvosoknak elmesélt bizonyítékok ezrei gyűltek össze.
A telepátia is működik. Ez bizonyított tény. Ugyanolyan képzettségű tudósok bizonyították, mint akik ellenzik a létét.
Egy bizonyos tudatállapotban befolyásolni tudjuk a testünk anyagát: placebo, relaxáció, meditáció, hipnózis, önhipnózis. És a lényeg itt is az agyhullámok milyensége! A fizika, a kvantumfizika. És a kvantumfizika nagyon labilis valami. Nem lehet csapongó, zavaros a felvázolt elképzelés, kísérleti elrendezés. Végtelenül pontosan kell elképzelni az elérendő célt.
Ezért olyan könnyű összezavarni egy materialista tudósnak a telepatát vagy bárki mást. A csodának tartott dolgokat nem lehet számtalanszor megismételni. Függ a kísérletet végző hozzáállásától, a telepata tudatállapotától, amelyben pontosan fel kell vázolnia az elvárt képet. Ha nincs meg a megfelelő agyi frekvencia, a kép nem hat vagy fel sem vázolható.
Az álomban összevissza élünk, mert nem hatnak ránk a testi, agyi törvények. Varázslók is lehetünk. Az ébrenléti frekvencián egy megfagyott, változtathatatlan törvényrendszer fogjai vagyunk, mely ki tudja mióta tart minket a fogságában. A tudat minden önállóan működő csodapraktikája csak akkor érhető el számunkra, ha a megváltoztatott tudatállapottal leromboljuk a tudatrészeinket fogva tartó törvényrendszert. Ekkor eljutunk a kvantumvilágba, ahol az igazi teremtő gondolatok születnek. Ahol bármi megtörténhet, amit stabilan el tudsz képzelni. A baj az, hogy ott valószínűleg nem létezik objektív valóság...
Minden jógi, minden meditáló arra törekszik, hogy elaltassa a test törvényeit, és felszabítsa a tudatát. Csakhogy én úgy gondolom, hogy mindenki csupán a szubjektív tudatát szabadítja fel. Ha a guru azt mondja, hogy felébredt, az csak az ő felébredése. Felesleges ezreknek azt hinni, hogy látta az igazságot. Látott egy variációt a sok közül. Minden bizonnyal csak a felszabadult tudat igaz az egészből.
Ugyanígy van a halálközeli élménnyel is. Bizonyos alapokban megegyezik, a többi szubjektív megélés. Felesleges ölnünk egymást valaki szubjektív mennyországáért, vagy rettegnünk valaki szubjektív poklától. Ez olyan, mintha valaki álmait neveznénk ki igazságnak. Ha van túlvilág, azt talán mindenki a saját információ-mennyiségéből teremti meg magának. A nagypapa talán tényleg találkozik az ő hite, kedve szerint elképzelt nagymamival. És fogalma sincs róla, hogy ő teremtette öt is, meg a történetet is, hogy megérkezett. /Nem lehet, hogy a mi világunk is csak egy ócska kvantumképzelgés? A lezárt törvényekkel együtt?/
Említhetném még a katalepsziás éjjeli ijedelmet, amikor lemerevedik a test, de a tudat tovább él. Ott is mindenkit olyan lény látogat, amilyenre vágyik vagy amelytől retteg. A lejátszódó történet is a tudatból származik. Szerintem soha nem keveredünk ki a saját információ-mennyiségünkből. Ha van élet a halál után, akkor is csak tovább álmodunk, variálunk. Pedig valahol létezik egy valódi igazság. De az is lehet, hogy az az igazság, hogy minden labilis, minden lehetséges.
De egy biztos: A biológia, a kémia nem magyaráz meg semmit. Se a kutyát, se a telepátiát, se az igazi testen kívüli élményt. Az evolúció bizonyos furcsaságait meg már meg se említem...
Ismét zavaros voltam kissé. Mentségemre mondom, túl terjedelmes ez a téma. Elnézést kérek azoktól a tudósoktól, akik már túlléptek néhány rögzült, maradi törvényen. Bocsika kvantumbiológusok, kvantumpszichológusok, forrásmezősök, morfogenetikus mezősök, holografikus univerzumosok stb...
Észleléseim 14. /gondolat/ 2019.3.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
A 13. észlelésem után néhányan nehezményezték, hogy a biológiai robotokban nem hagytam helyet a léleknek, a tudatnak. Mert nem lehet mindent a biológiára fogni... A neurotranszmitterekre meg a hormonokra stb... Igazuk van. A neuronokban szerintem sincsenek benne a gondolatok. Még akkor sem, ha hálozatnak tartjuk őket. Az elektrokémiai jelek csak mennek, mennek, és sehol se lehet elkapni őket, mint gondolatot. Ha elrontjuk az agy egy darabkáját, akkor néha feledést produkál a fejünk, vagy elromlik az észlelésünk, netán képzelődünk. Ezernyi őrült problémánk adódhat. Vagy buzerálhatjuk elektródákkal is a kocsonyát, és akkor rájöhetünk, hogy egy bizonyos terület milyen észleléssel, érzéssel, beszéddel stb. van kapcsolatban.
Gondolhatnánk azt is, hogy az agyunk nem más, mint egy kapcsolattartó a gondolkodó tudattal. Sokan így is gondolják. Részben én is. Csakhogy az én elképzelésem szerint nincs ebben semmi misztikus.
Van néhány érdekesség az aggyal kapcsolatban. Itt van például az öregkori elbutulás. A szegény beteg a végén csecsemővé fejlődik vissza. Csecsemőpózban szopja az ujját, és csorog a nyála. Hova lett ilyenkor a tudat, a gondolat? Ott van, csak nem tud megnyilvánulni? Vagy elment valahová? Mert az agy pusztulásávál eltűnt.
Vagy hol volt, amikor csak félig uralkodott el a betegség a betegen. Ha független az agytól, akkor ott kellett lennie az ép tudattal együtt. Nem kellene épnek maradnia az egésznek? Hiszen nem függ az anyagtól! Nem kéne a jó részen keresztül közölni velünk, hogy nem tudok megnyilvánulni, de itt vagyok?
Szerintem a tudat és a gondolat nem a neuronok hálózata, de szorosan össze van kötve velük. És csak rajtuk keresztül tud megnyilvánulni az anyaggá formálódótt térben. És itt van az a pont, amiért azt írtam, a tudatban nincs semmi misztikus.
A legelső Észlelésekben említettem, hogy az anyagi részecskéknek nincs térfogatuk, kiterjedésük. Minél kisebb részeit vizsgáljuk az anyagnak, annál jobban feltárul a nagy semmi. Planck hossz alá nem is vagyunk képesek lelátni, mert a műszereink túl durvák hozzá. A részecskéknek energiájuk, tömegük, töltésük, spinjük van. Ezért vagyunk mi. Ezek a jellemzők csinálnak a térből anyagot, embert. Meg az információ. De akkor is csak a tér létezik.
Miért ne gyűjthetné az agy az információt a térbe. Abba a térbe, amiből keletkezett, és ki se ment belőle. Ha térben van, akkor a gondolat lehet máshol? Az evolúció is a tér. És az ember is onnan jutott el idáig. És semmi-e egyáltalán az a tér, ha a világ információja onnan származik. Nem kézenfekvő, hogy oda gyűjti a mi agyunk az információkat, ahonnak származik? Az általunk megfoghatatlan semminek nevezett valamibe, ami virtuális kvantumfluktuációktól forr és buzog. Él. Nem hiszek a sokvilág elmélet véletlenjének. A világ valamiért lett és valahova tart. Gondolkodva. Erre mi vagyunk a bizonyítékok. Az agy, ha romlani kezd, a romlott részek által kezelt tudatrészt elengedi az információra éhes térbe. Mert mindig is ott volt, csak kötődött az egészséges neuronokhoz. Az itt maradt részek, az anyaghoz csatlakozva, már nem tudják elérni.
Mindez a gondolatfolyam a meditáció és a halálközeli élmények tárgyalása után kiált. Egy hónap múlva ezekről írok.
Bocsánat, ha kicsit átmentem sci-fibe... De higgyék el, a határtudományok már rég itt tartanak. Meg a rendesek is, csak ők még nem tudják...
Észleléseim 13. /tudat-agy/ 2019.2.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
Elnézem az emberi jellemek sokféleségét, az ilyen-olyan elhajlásokat, mániákat, szenvedélyeket, a különféle lelki nyavalyákat, és egyre inkább az a meggyőződésem, hogy biológiai robotok vagyunk. Alig függ tőlünk, hogy mivé leszünk. Manapság már csak arra lennék kiváncsi, hogy milyen is lehetett a kezdeti emberi minta. Hogy valamikor régen milyen lehetett ez a test, ez ez agy. Amikor úgy működött, ahogy kellett. Mert szerintem manapság már nincs "egészséges" ember. Nem lehet megállapítani, hogy milyen volt az igazi biológiai adagolás. Ha volt ilyen egyáltalán.
Még a közelmúltban is azt hitték, ha feltérképezik az öröklött géneket, akkor aztán nem lesz több gond. Minden elhajlásra, betegségre, kínra-keservre egy csapásra ölünkbe hull a gyógyír. Csakhogy ez néhány betegségtől eltekintve nem lett igaz. Persze még ezek ügyében sem a gyógyír jelent meg. Csak az előrejelzés. Mert a szellemi, lelki, testi problémákat túlnyomó részben az életünk folyamán kutyuljuk össze. A nemi elhajlásokat például leginkább az anyaméhben szedi össze az ember, az anyára ható mindenféle behatások miatt. Lehetnek azok hiányzó anyagok vagy mérgek. Túl sok tesztorszteront kap a kislány, vagy keveset a fiú, és már meg is van a baj. És összejöhet ezeknek a különféle aránya, ami nem csak leszbikust vagy meleget eredményez, hanem egyébb eltéréseket is. Úgyhogy kár kínozni a későbbiekben azokat, akiknek más az önképük, mint ami a nemük. Nem tehetnek róla. Nem fognak megváltozni. A szörnyű az, hogy még a legagresszívebb bőnözők se maguktól azok. Nyomorult kémiai anyagok arányai adják a jellemüket. A gátlástalanságot.
Még a szerelem, a szexuális kielégülés is ingerületátvivő anyagok játéka. Van akinek megsérül egy pici agyrésze, és állandóan önkiélégítést végez, vagy magától önkielégül, netán állandóan hahotázik és zokog. Van egy túltengő agyrész, ami istenélményeket produkál. Ha itt tüzelnek az epilepsziások neuronjai, akkor ezt tapasztalják. A kábítószerek azért hatnak az agyra, mert a hatóanyagaik természetesen is ott vannak az agyban. A receptorok felismerik őket, és kapcsolatba lépnek velük. És megváltoztatják a jellemet.
A természetes kábszeres anyagokból is több van valakiben vagy kevesebb. Így lesz más-más jellemünk. Vagy éppen megsérülhet valamelyik kis agyrészecskénk, amely éppen valaminek a termeléséért felelős. Hányszor néztek bolondnak embereket, akikről kisült, hogy apró daganat nyomta valamelyik agyrészüket. Beszélhetnék még a stressztengelyről, a kortizolról, az epigenetikáról, de ez túl hosszú lenne.
A világ nagyjai, irányítói nagyrészt, bizonyítottan betegek vagy szenvedélybetegek voltak /sorolhatnám őket/. Vagy mindkettő egyszerre. És most is azok. Mindegyiknél találnánk valami elhajlást, ha egy komoly agykutató belenézne a fejükbe. És mi sem úsznánk meg valami többlet vagy hiány nélkül.
Remélem, nem az lesz a vége, hogy mindenki tablettát szed majd, és valakik megállapítják, hogy mit. Akkor tuti, hogy nem lesz többé fennkölt költő, őrült tudós, önkínzó színész, beképzelt festő, mindenre hajlandó örömlány, hallucináló vallásalapító és törtető, pszichopata politikus. Meg ne keressük az egyensémát, mert egy pillanat alatt az uncsi, ezoterikus mennyországban találjuk magunkat.
Na jó, csak azt akartam mondani, hogy ne ítélkezzünk elhamarkodottan, mert érzelemmentes gondolat nem létezik. Nézzünk magunkba is, mielőtt másról ítéletet mondunk. Persze ez is csak szubjektívre sikeredhet.
Hogy ez milyen röhejes!
Észleléseim 12. /entrópia/ 2019.1.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
Amikor gyerek voltam, és azon elmélkedtem, hogy milyen lesz a világ 2000-ben, mindig elszontyolodtam, mert eszembe ötlött, hogy akkorra én már egy csoszrota vénség leszek. Semmi értelme nem lesz az életnek cirka negyven évesen. Ugye milyen relatív minden feltételezés! Kor, értelem és helyzetfüggő. Einstein szerint nincs is alapidő, ami mindenhol érvényes. Mióta összekapcsolta az időt a térrel, a lábunk például kevésbé öregszik, mint a fejünk. Az űrhajós iker is fiatalabb lesz, ha visszajön az űrállomásról, mint a földön maradt testvére. Mert a sebességet is összekapcsolta azzal a fránya idővel. A lábunk azért lesz fiatalabb, mert közelebb van a Földhöz, és így nagyobb gravitáció hat rá. Az űrhajós meg azért fiatalabb, mert sebesebben halad, mint a tesója. Persze ezek az időbeli különbségek alig érzékelhetők. De tudományosan bizonyítottak. A műholdas helyzetmeghatározást végző gépek idejét is állandóan össze kell hangolni, mert egy idő után összekutyulódna minden.
Idő lényegében nincs is. Csak eseménylefolyások vannak. És az eseményeknek tök mindegy, hogy intervallumokat rendelünk-e hozzájuk vagy sem. A világot igazándiból az entrópia vezérli. Minden, ami ez ellen dolgozik, az csoda. Törvény ellenes.
Ilyen csoda például az ember. Egy megkomponált rendszer. Egy megírt terv, ami egy pillanatra kiugrik a minket körülvevő káosszá válásból. Mert a világegyetem a nagy bumm óta a káosz felé tart. Az emberré összerakott anyag nem illik a kozmoszba! Szinte semmi a valószínűsége annak, hogy ez a bonyolult terv magától létrejött. Úgy, ahogy szinte nulla a valószínűsége annak, hogy ez a számítógép, amin írok, magától összeállt.
Valaki megtervezett minket. Egy okos intelligencia. Megállította a káoszt és emberré tette. Aztán itt hagyott minket, hogy cirka nyolcvan év után újra visszahulljunk a káoszba. Ha csak anyagi lények vagyunk, akkor kegyetlen volt. Élvezkedően kegyetlen.
2018-ban nagyon sok szerettem és barátom hullott vissza a káoszba. Erőt vett rajtuk az entrópia. A vér szerinti rokonaink között mi lettünk a legöregebb nemzedék. Se a testvéreimnek, se az unokatestvéreimnek nincsenek már szüleik. Lassan mi következünk. Köszi, tervező. Bárki is légy. Csak akkor bocsátok meg neked, ha kisül, hogy én is részt vettem a tervezésben. Hogy a lelkem kipróbálja az anyagi test örömeit, kínjait...
De talán még akkor se... Ezt az idétlen kínzást még magamnak se bocsátom meg.
Észleléseim 11. /sajnálom/ 2018.12.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
Az utóbbi hetek lehangólóan szomorú és kiábrándító eseményei miatt, ebben a hónapban nincs kedvem elmélkedni. Kellemes ünnepeket!
Észleléseim 10. /fekete-fehér betegség/ 2018.11.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
Világos-sötét, fekete-fehér, jó-rossz, jin-jang, ég-föld, hideg-meleg stb... Ezeket és a hozzájuk hasonló párosításokat ismeri manapság az emberiség. Ezek szerint él. És ítél...
Pedig ha végigkísérünk figyelmünkkel egy napot, napkeltétől napnyugtáig, akkor rájöhetünk, hogy a sötétből a világosba, a világosból a sötétbe nem egy pillanat alatt lép át a világ. Ezeregy fényfokozat ragyog a fák levelein a déli csúcsig, és déltől a teljes sötétségig. Szinte minden órában más festményt festhetnék ugyanarról a fáról. Ugyanez a helyzet a jóval meg a rosszal is. Mindkettőnek fokozatai vannak. Ezért találták ki a büntetési és a jutalmazási tételeket.
A Szivárvány lovag meseregény trilógiámnak éppen ez a fő mondanivalója. Senki sem jó vagy gonosz, mindenkiben ott van minden fokozat. Mindenki ember. Néha angyal és néha esendő. Hogy milyen, az leginkább helyzetfüggő. Az a lényeg, hogy milyen szintű rosszgátló funkciók épültek be a lelkiismeretébe az élete során. De még a teljesen egyforma rosszgátló tényezők is más jellemet eredményezhetnek az egyedekben, ha különbözik bennük pl. a neurotranszmitterek mennyisége. Vagy a hormonoké. Az egyforma erkölcsi szintű emberkék teljesen más fokozató reakciót adhatnak ugyanabban a helyzetben.
Ez talán egy kicsit zavaros lett. De csak azért mert csak néhány mondatban szerettem volna összefoglalni az akárhány tudást, amit a jellemről tanít a pszichológia.
Azért fontos a fentieket tudni, mert hamarosan választani megyünk. Értsük meg, az sem angyal, aki feltárja a másik hibáit, és az sem teljesen ördög, akinek hibái vannak. Ne válasszunk meg valakit csak azért, mert megaszonta a féligazságot, gondosan elhallgatva a jót, és ne cseréljünk le valakit azért, mert a helyére pályázók, minden hibáját gondosan felnagyították. Ne dőljünk be a hazug ígérgetéseknek, az egyoldalú mocskolódásnak. Győzödjünk meg magunk a reális tényekről, mert a tényeket mindkét oldalról fel lehet szemfényvesztő módon sorakoztatni. És figyeljük meg a viselkedést! Egy hőbörgő például nem tud minket tiszteletre méltó módon képviselni. És az sem, akinek nincsenek emberi és más kapcsolatai. Egy falu leginkább attól szép, és attól fejlődik, mert a fönök jól lobbizik. Információkat szerez, és ki is használja a bennük rejlő lehetőségeket. A populista hőbörgő ott, ahol a döntések születnek, senkinek sem kell. Senki nem áll szóba vele, mert mindent kifecseg. És itt nem a korrupcióról van szó. A világról, a politikáról, a jelenlegi helyzetről. A Földön jelenleg minden fontos dolog pult alatt zajlik. Választhatunk mindenben igazmondót, világgá kiabálót, de akkor éhen veszünk falustól, városostól.
A lényeg: Aki nem tud viselkedni, képviselni sem tud bennünket. Aki gyáva fejleszteni, akár kölcsönökből is, az se való nekünk.
Senki sem csak jó és csak rossz. De a hülyének minden fokozata hülye.
Észleléseim 9. /1998/ 2018.10.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
Az alábbi rap dalszöveget 1998-ban írtam egy fiatal srácnak. Azon kívül, hogy egynéhányan ferde szemmel néztek rám annak idején, szinte semmi hatást nem fejtett ki a világra. Lásd a mai állapotokat!
Mit tehet egy fiatal srác
1. Az álom elszállt, a sötét maradt, a médiában tenyészik a paraszt
Szivaros csajból lett tévésztár, uzsonnára latin liba vár
Végy egy bénát és kész a riport, nyomorultból nem kell import
Az ellátás folyamatos, magyar könnyből él az okos
Sír az átlag, a magát féltő, ő a műsor és ő a néző
A műjókedvet a Lajcsi a adja, az aranylemezt a Kozsó kapja
2. Kit érdekelnek a szőke lányok, a villogó fogú hazugságok
A napfény, a part agyamra megy, itt az IQ lájtság a legnagyobb kegy
Itt a kétszer kettes kopasz a csúcs, borotvált dákó a nőhöz a kulcs
A tanga, a gyúrás mindenek felett, ha nem vagy tahó, csak húzod a beled
3. Politikus ordít az emelvényen, egyesüljünk, hogy a nemzet éljen
Ha a nemzet él, ha élni fog, jóval többet lophatok
Korrupt zsernyák nyomja a sódert, gengszterekkel játsza a pókert
Megsértődik, ha éled a gyanú, mit tehet ő, ha gyáva a tanú
És mit tehet egy fiatal srác, ha féreg rágta hazát vett át
Mit tehet, ha tiszta a lelke, ha a pokol földjén már élni sincs kedve!
Csóka Ferenc
Észleléseim 8. /ébredők/ 2018.9.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
Sokan mondják, ez a világ mára annyira elkorcsosult, hogy szinte lehetetlen benne emberi módon élni. Nincsenek reményt adó eszmék, jóságos és bölcs emberideálok, kiemelkedő államférfiak, kedves tanárok, becsülendő írók, színészek, már igazi szülők is alig akadnak. Agresszió, gátlástalanság, öntelt pofátlanság dúl mindenütt. Az emberek megcsömörlöttek az egész nagy szemfényvesztéstől. Jó részük más világot szeretne, tisztességes szeretne lenni.
Igen, tisztességesek szeretnének lenni. Leginkább azért, hogy velük is jól bánjanak. Éjt nappallá téve keresik a tisztességesek falkáját. Ami valójában cseppet sem különbözik a falkáktól, melyekből kimenekültek. A szeretetre éhes, elhanyagolt nő ezoterikus, mindent tudó gurut talál magának az ő beképzelt népével együtt, az élet értelmét kutató, magányos férfi meditálni kezd, hogy megvilágosodjon.
A vége mindkét keresőnél az lesz, hogy elkezdi magát a többi ember fölé helyezni, mert ő már jobb és felébredtebb, mint más. Mert megismerték az évezredes tanokat, melyekről azt hiszik, hogy az ősiségük miatt igazabbak a maiaknál.
Akinek túl elavultak a régi tanok, az a mostani ügyeskedők által modernné írt régiségeket olvassa. Kurzusaikra elviszik az összegyűjtött pénzecskéjüket, melyen elmehetnének kirándulni, és ott végre megismerkedhetnének az igazival. De nem! Ehelyett mindenféle agyhullámokat generálnak maguknak, melyekkel teremthetnek a kvantummező által, a vonzás törvényét nyaggatják, vagy éppen a most hatalmának élnek, mert csak belülről változtathatják meg a világot. Vagy megvilágosodnak, mint a nagy, csodálatos guruk, akik a megvilágosodásról csak annyit tudnak mondani, hogy azt nem lehet szavakkal elmondani. Nesze semmi... Meg a sok elcsépelt hablaty.
Nem mondom, hogy nincsenek a világban érdekes, megfejtetlen jelenségek. Már a placebo is csoda. Csoda a testen kívüli élmény is. Vagy a hipnózis. Vagy a halálközeli élmények, melyek mindenkinek olyan történetet produkálnak, amilyen a lelküknek kell. Csodák az álmok is. A meditáció valóban jót tesz az egészségnek. Hihetetlen valami az agy is. Valóban úgy tűnik, mintha rajta kívül gondolkodnánk. Kvantumos hatásokkal, fluktuációkkal. És az is örület, hogy minden emlékünk megvan, csak nem tudjuk előhozni. Valami blokkolja. Ezek tények.
De! Miért kell olyan guruk után mennünk, akik csak abban különböznek egymástól, hogy a saját elgondolás-hablatyukat szajkózzák teljes igazmondó átéléssel. Miért elég a nyomorult, árva lelkünknek, ha valaki karizmatikus és jó előadó. Isteneket, apákat, anyákat, tanítókat, szeretőket keresünk? Megnyugvást? Ez a világ éppen azért ilyen, mert megnyugtatnak bennünket a jól előadott hablatyok. Aztán mi is elkezdünk hablatyolni másoknak. Öntelten, beképzelten.
Ugyanúgy, ahogy azok teszik, akik elől elmenekültünk.
Észleléseim 7. /gyerekek/ 2018.8.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
Vannak írók, akik a rendszeresen felvehető honoráriumokért hordákba tömörülnek. Ezután már csak egymásnak írogatnak, egymást dicsérgetik, hogy bizonygassák, nem véletlenül ők vannak a vájúnál. Ha kritikát írnak a saját brancsbeliről, a legnagyobb marhaságot, gusztustalanságot is égig érő művészetnek mondják /egy verseskötetben minden vers jó/, aki meg nem tartozik közéjük, az bármit ír, dilettáns. Büszkék a díjaikra, melyeket egymásnak lobbiztak ki, miközben a könyveik a raktárakban porosodnak. Ízlésvilágukat néhány sokdíjas főkakas határozza meg, akik már olyan magas szinten állnak, hogy olvasóra nincs is szükségük. Mert hiszen nélkülük is felvehetik és osztogathatják a pénzeket.
Vannak írók, akik a nem irodalmár olvasóknak írnak. Az irodalmárok már úgyis tudnak mindent! A fentiek ráadásul úgy gerinctelenek, hogy tisztában vannak azzal, hogy mi az erkölcs, a tiszta jellem.
Én a nem irodalmár olvasóknak írok. Önöknek, Nektek. Hátha tudok olyat mondani, amin elgondolkodnak, meglepődnek, amitől emelkedik a lelkük. Hátha az Önök élményévé válik a gondolkodásom. Ha mi írók, nem akarjuk emelgetni, tisztogatni a népünket, akkor nincs ránk szükség. Egymásnak ne esztétikázzunk!
Leginkább a gyerekeknek szeretek írni. Mert ők még figyelnek rám, ők nyitottak mindenre. Ó, milyen odaadással néznek rám az iskolákban, milyen boldogok, ha megdicsérem őket a válaszukért. Csillog a kis szemük, és látom, elraktározták, és magukkal viszik a zord jövőbe a tanácsaimat. Még a rosszabb tanulók is igyekeznek, mert esélyt adok nekik azzal, hogy nem tudom, kicsodák. Ezért is szeretem magam irányítani az író-olvasó találkozókat. Ne a tanító néni jelölje ki a beszélgető partnereimet. Ne legyen előre leírva senki.
Most csak ennyit szerettem volna mondani.
Észleléseim 6. /magányos horda/ 2018.7.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
Az ötödik észlelésemben említettem, hogy az emberiség lényegében máig hordaszinten él, különböző elvek szerinti csoportokba tömörül, melyek tapodtat sem hátrálva, tíz körömmel védik magukat, és általában ki nem állhatják a velük egy kategóriájú többieket. Ölni is képesek a saját kis igazságukért, mely csak egy a sok ezer közül. Ám ők azt hiszik, hogy rajtuk kívül mindenki dedós. Szóval, ez a népség kutatja a világegyetemet társakat keresve, mert magányosnak érzi magát. Igencsak kellenek, kellünk szegény öreg univerzumnak...
Még szerencse, hogy annyira el vagyunk telve a saját egyediségünk, csúcsminőségünk tudatától, hogy egyvégtében önmagunkat keressük a sok évmilliárdos kócerájban. Élhető zónákat ötlünk ki más csillagok körül, mintha az egész világ a mi girhes testünkre lenne kalibrálva. Az a bolygó nem jó, mert sok vagy kevés a fény, nem jó a víznek a hőmérsélet, túl nagy vagy túl kicsi a tömege, gyorsan forog /mindenki lepotyog róla, hihi/, nincs mágneses tere, ózonpajzsa, semmi sem védené az ottani életet a sugárzástól. Mekkora szerencséje van minden olyan tudatos lénynek, aki nem teljesíti a mi naiv elvárásainkat. Így talán sose talál rájuk a mi magányosan kegyetlen hordánk.
Gondoljunk bele, mily kevés gyorsan elszaladó évtizedecskére volt szükségünk a sok milliárdból arra, hogy az első rádiójeltől eljussunk a klaviatúrámhoz! És a fejlődés hihetetlenül felpörgött. Hamarosan kiveszi a kezünkből a Föld irányítását valami mesterséges intelligencia, mert mi már képtelenek leszünk átlátni a mindent átszövő hálózat működését. Gyártani fogja az irányítása alá tartózó gépeket, és megjavítja, fejleszti önmagát. És mindent tudni fog rólunk. És egyszer csak kinevez minket használhatatlan, értelmetlen akármiknek. Valószínűleg az információszerzés lesz a mániája, és ebben mit is tudna a mi girhes bandánk segíteni neki. Ha lesz "szíve", akkor betesz minket valami kellemes mátrixba, mert ugye mégiscsak a teremtőiről van szó, ha nem lesz, akkor nekünk kampec. Kitalál egy neki tetsző teremtéstörténetet, melyben egy ősrégi gép teremtett minket, hogy őt megteremtsük. Mindez száz-kétszáz éven belül simán bekövetkezhet. Pláne, ha figyelembe vesszük a kvantumszámítógépes kísérleteket.
Tehát a rádiózástól a hatalmát vesztett emberig csak néhány száz év telik el! Mi ez a sok milliárd évhez képest. A technikai fejlődés talán egy villanásnyi idő alatt kinyírja az agykocsonyás lényeket. Akiket mi keresünk árván, hangjukat kutatva, valószínűleg csak aprócska, észlelhetetlen villanások a világegyetemben. Sokkal valószínűbb, hogy mesterséges intelligenciák kifinomult struktúrái lakják az univerzumot, akik tartózkodhatnak bármely égitesten. Vagy a csillagközi térben. És könyörgöm, ne hívjuk fel magunkra a figyelmüket. Persze, ha már megtörtént a baj, és valóban az ő mátrixukban élünk, akkor igyanak, egyenek, háborúzzanak, szeretkezzenek, elvégre ez a mátrix célja. És örüljünk, hogy az istenünknek mégiscsak volt szíve. Talán még mennyországot is csinált nekünk! De akkor jónak kell lennünk...
Észleléseim 5. /történelem/ 2018.6.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
Ez az ötödik, beígért észlelésem. Az utolsó, melyben a nagyképűségünket próbálom csökkenteni. Remélem, nem sértődik, sértődött meg senki. Higgyék el, nekem is szükségem van időnként arra, hogy mindezeket átgondoljam. Az ember hajlamos elszállni magától, miközben azt sem tudja, hol van és mi ő egyáltalán...
Történelmünket általában dicsőségesnek tartjuk, és szentül meg vagyunk győződve arról, hogy mi vagyunk a Föld urai. Hogy uralkodunk a természet felett, mert mi különbek vagyunk nála, és a szürkeállományunk, melyet oly csodás dolognak hiszünk, feljogosít minket erre. Mert ő általa emelkedtünk ki a koszból. Kiábrándítok mindenkit: Nem emelkedtünk ki sehonnan. Az agykérgünk, amióta van, leginkább a bennünk lévő állatot szolgálja.
Lényegében most is hordában /falkában/ élünk, csak éppen másként nevezzük eme csoportosulást. Államnak, nemzetnek, szervezetnek, pártnak, fehérnek, feketének, vallásnak. Íróknak... Hehe. Ugyanolyan kegyetlen harcok termelik ki a falkahierarchiát, mint az állatoknál. És ha kitermelték, akkor a vezérnek állandóan rettegnie kell az alattvalóitól, az alvezéreitől. Ha gyengeséget mutat, vége. A demokrácia csak egy muszáj dolog, leginkább a tőke biztonságának védelme, de valójában nem érett meg rá az ember. Ha nem lenne rendőrség és katonaság, az erősebbek boldogan tobzódnának az erőszakban. A mai emberiség többsége semmiben sem különbözik a régi korok emberétől. Az ellenzék és a szegény ember addig igazmondó és kritikus, amíg a vályúhoz nem jut. Nem az a baj, hogy a Pista korrupt, inkább az, hogy engem nem vett be a buliba.
Áhítatos könyveket írunk és látványos filmeket készítünk gátlástalan tömeggyilkosokról, csupáncsak azért, mert olyan zseniálisak voltak, hogy hatalmas birodalmakat alapítottak. És a nevetséges az egészben az, hogy kellettek is a nyomorult emberi léleknek, ami sose értett a szép szóból. Ezek az önző mészárosok biztonságot hoztak a világ egy részének, megmondták a tutit, a pontos cselekvési módokat. Még a kutyánknak is ez kell. Akkor boldog, ha tudja, mit várunk el tőle. Nyugodtan lehetett kereskedni, élni, szaporodni. Aztán jött az újabb vadállat, és friss szeleket hozott a tájra. Átrendezte a világot, és volt hogy technikai fejlődés, tudomány, építészet, művészet terén előre is léptette.
A történelmet, mint tudjuk, a győztesek írják. Akik általában ugyanolyan gerinctelen törtetők, mint a legyőzöttek. De megmondják, mi a jó, mi a törvény. És nagyon megerősödtek.
Ne higgyük, hogy mi ítélkezhetünk. Hogy definiálhatjuk, merre kéne mennie a történelemnek. Hogy kit kell elintézni, és kit nem. Ha visszanézünk a múltunkba, akkor látjuk, hogy az akkor legocsmányabb dolgok, események léptettek minket leginkább előre. Mert erőt adtak és dacot. A legszuperebb szerelmeskedés, élvezkedés meg anyagi, érzelmi csődhöz vezetett. Így van ez a történelemmel is. Ha nincs például az az átkozott, szupergyilkos atombomba, a nagyhatalmak a világháború után azonnal egymásnak esnek. Még ennyi békénk se lett volna.
Az ember úgy egészében egy nyomorult lény. Csak a részleteit, a pillanatképeit lehet szeretni. Milyen gyönyörű tud lenni egy színésznő egy jól eltalált filmben! De csak akkor és ott. Ne nézzük meg részegen és öregen! Milyen felemelő érzés, amikor egy sebész megment egy kisgyereket! Ne legyünk kíváncsiak arra, hogy veri a családját, mert idegbajos a sok stressztől! Milyen gyönyőrű verseket írnak a költők! Meg ne nézzük a korcs életrajzukat! Csodáljuk a festményeket! Ne érdekeljen bennünket, hogy ki festette őket és kinek! Aléljunk el a katedrális monumentalitásától! Ne kérdezzük, hogy honnan vették rá a pénzt!
Ha élni akarsz ebben a világban, akkor elfogadod olyannak, amilyen. Nem tudhatod, mi hova vezet. Ha művész vagy, akkor csak annyit tehetsz, hogy életben tartod az ember ideális pillanatait. Hogy az eljövendő világ ne felejtse el, miféle helyzetekben kell elérzékenyülni, meghatódni és érdek nélkül boldognak lenni. Hogy ha még lesz, hogy nézzen ki a lelkiismeret...
Észleléseim 4. /érzékelés/ 2018.5.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
Most, hogy végre eljutottunk ahhoz a minőséghez, ahol már térfogatunk és súlyunk van, azt gondolhatnánk, innentől kezdve minden szuper: otthon vagyunk. Zöldellnek a fák, kristálytisztán csörgedeznek a csillámló patakok, szól a zene, hófehér szobrokat csodálhatunk meg a múzeumokban, illatokat érezhetünk, miközben ízleljük a szuper kajákat, és felajzva simogathatjuk a kedves bőrét. Mert a mi hűséges érzékszerveink nekünk ajándékozták a méretünk szerinti világot. Pedig csupán a totálisan szubjektív képzeteinket kaptuk meg tőlük.
Valójában nincs semmi, csak a már megismert fizika. Csak a feldolgozó rendszerünk képzeteit éljük.
A látás: elektromágneses hullám, a hallás: hanghullám, érintés: nyomás, a szaglás: molekuláris-kvantumos ügylet, az ízlelés szintúgy. Hol van itt a piros, a c-dur, a gyengéd érintés, az orgonaillat, az epres fagyi?
Az agyban! Sehol máshol. Az öt fajta érzékünk csak abban különbözik, hogy mindegyiknél más, tisztán prózai hatásokra vannak szakosodva a receptorok. A külső receptorokon túllépve, az agy felé tartva, teljesen eltűnik a fény, a hang, az illat, az íz, a simogatás. Ezek persze ekkor még nem is léteznek. Csak élettelen behatások vannak, melyek közben elektrokémiai folyamattokká változtak. Csak a folyamatok íránya, intenzitása lesz érdekes a későbbiekben. Ha mondjuk a szem felől érkezik az impulzus az agy egy bizonyos részébe, akkor az ott lévő részünk fénynek fogja érzékelni a dolgot. Meg színnek.
Ezt a világot az agyunk játsza velünk. Az egyszerű, uncsi dolgokhoz mindenféle nagy szavakat és érzelmeket rendelt, és ha az érdekünk úgy kívánja, a régi tapasztalatokból kiegészít, hazudik, feltételez. Hogy gyorsabban tudjunk cselekedni. Mire mi felfogunk valamit, ő már rég túl van az akción. De ez hosszú téma...
Ami a lényeg! Újfent ne legyünk elszállva magunktól, mert az információkat mérlegelve, nyugodtan lehetünk egyszerű, a végén kiselejtezendő robotok is. Élőnek gondoljuk magunkat, de ha leásunk a mélyre, ugyanolyan fizika vezérel bennünket, mint bármit az ismert világban. Lásd az előző Észleléseimet.
A következő Észlelésem az emberi történelemről szól majd. Ha végignézzük, talán valóban csekély értékű, egyszerű robotoknak fogjuk érezni magunkat. Olykor úgy pusztulunk vagy pusztítanak minket, akárha valaki vagy valakik bolygónyi terepasztalának mit sem érő tárgyai lennénk.
Észleléseim 3. /méretek/ 2018.4.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
Amennyiben az alábbi írások még nem szeppentették meg, akkor most újra próbálkozom. Mert nem elég, hogy az alkotórészeink kiterjedés nélküli semmik, de a nagy egészhez, az univerzumhoz képest, a mi emberi léptékünk is szinte egyenlő a nullával. Csupán annyiban különbözünk az atomi világtól, hogy a minőségünk a kvantumfizikából átlép a newtoni-einsteini minőségbe. Vagyis hirtelen térfogatunk lesz, súlyunk, és a gravitáció kezd szórakozni velünk. Szerintem a kutatásoknak éppen erre kellene fókuszálniuk: Ne azon kínlódjunk, hogy az univerzum véges-e vagy végtelen, mert biztosan egyik sem, hanem arra kellene rájönnünk, hogy a newtoni-einsteini minőség a méretek növekedésével milyen új minőségbe csap át. Akkor jutnánk egy lépcsőfokkal közelebb a kitudja mihez.
Jegyezzük meg: A Föld kerülete 40 000 km, a légkör magassága kb. 100 km. Ennyi a mi életterünk, amihez képest hangyák vagyunk. Itt dúlunk, hatalmaskodunk, pökhendiskedünk, szeretünk. A Hold, ahova valószínűleg eljutottunk, 384 000 kilométerre van tőlünk. És oda sem tudunk visszamenni évtizedek óta.
Minden, amit tudunk a világegyetemről, cseles földi következtetés. Alig mozdultunk még ki a szülőhelyünkről. Az a pár szonda az egészhez képest semmi. Ettől még akár vetíthetik is nekünk a világegyetemet. A szondák elektromágneses hullámokkal kommunikálnak velünk, azt meg bárki küldhet nekünk olyat, amiről azt hisszük, hogy a mi gépünk küldi.
A Földön kívüli űr nem kedvez nekünk. Sőt, egyszerűen ki akar nyírni bennünket a kegyetlen sugárzásaival, a gravitáció hiányával. Megváltoznak a csontjaink, az izmaink és a génjeink az űrben. Ebből is látszik, hogy a világegyetemet nem nagyon érdekeljük. Talán, ahogy az elején írtam, valami magasabb, terjedelmesebb minőség fontos neki. A nagyságából ítélve erre gondolhatunk. Persze a technikánkkal kicselezhetjük, de ez a lényegen nem változtat: az univerzum Földön kívüli része nincs berendezkedve ránk.
Fussunk át néhány adatot: A Nap 150 millió kilométerre van tőlünk, a Naprendszer átmérője 9 milliárd kilométer. A legközelebbi csillag távolsága nagyjából 40 000 milliárd kilométer. Eddig lehet kilométerezni. Ha tovább akarunk lépni, akkor fényévet kell használnunk. A 40 000 milliárd kilométer kb. 4 fényév. Tehát 10 000 milliárd az 1. A Tejútrendszer átmérője 100 000 fényév, és több mint 100 milliárd csillag van benne. A legközelebbi galaxis 2,5 millió fényévre van tőlünk. A galaxisok halmazokba tömörülnek, a halmazok szuperhalmazokba. A szuperhalmazokon kívül nem ismerünk nagyobb léptéket. Valószínűleg a további tömörülésre még nem volt elég idő. És ami a legérdekesebb, a világegyetemnek van egy láthatatlan váza. Láthatatlan nyúlványok polipkodnak minden felé, mint egy csontváz, és a karokra rakódnak a galaxisok meg az ismert atomos anyag. A sötét anyag gravitációja szivatja őket.
Az univerzum kora 13,8 milliárd év. Vagyis kb. ennyi milliárd fényévről érkezhet ide a galaxiscsírák fénye. A világegyetemben a távolság növekedése az objektumok fiatalodását vonja maga után. A 13,8 milliárd fényév nem jelenti azt, hogy a gömbnek képzelt univerzum sugara most éppen ekkora. A világ gyorsulva tágul. A legtávolabb látott fényjelzőnk, mire a fénye ideért, már rég sokkal messzebb van. A látható horizonton túlra került. És valószínűleg 13 egész valahány milliárd évet öregedett.Tehát olyan világokat is látunk, melyeket már nem láthatnánk. Persze abban a formájában, amilyen akkor volt, amikor a fénye útnak indult.
Nem tudjuk, milyen nagy valójában az univerzumunk. Nem látunk a látóhatáron túlra. Nem tudjuk, mi történik ott, és milyen sebességű ott a tágulás. Ahogy az elején mondtam, valószínűleg valami nagyobb minőségbe csap át, ahol megváltoznak a fizikai törvények. Olyanokká, amit el sem tudunk képzelni. És azt se, hogy milyen formákat, rendszereket támogatnak.
Ám az is lehet, hogy ma 3000-et írunk, és egy 2018-at szimuláló játékban vagyunk valami nyomi kis karakterek.
Legközelebb az érzékszerveinkkel foglalkozom. Azok is elég ijesztően működnek.
Észleléseim 2. /kvantumok/ 2018.3.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
Ha az alábbi írásomban azt mondtam, hogy igazándiból nincsenek anyagi részecskék, mert nincs kiterjedésük, akkor még közel sem voltam olyan vicces, mint amilyen komikusak a kvantumfizika állításai. A kvantumfizika szerint alapállapotában semmi sem létezik. Amíg rá nem nézünk, nincs elektron. És amikor ránéztünk, akkor is csak azt az elektront látjuk, amit a kísérleti elrendezésünkkel teremtettünk. Olyan lett a semmi, amilyennek elvártuk. Szörnyű...
Addig, amíg Planck el nem kezdte kínozni a feketetestet, hogy megtudja, miért vannak a fényhullámnak színei, meg miért olyan nehéz az ultraibolya színt létrehozni, ami már elektronokat szakít le a fémekről, mindenki nagyon jól elvolt a kis elképzelt világában. Égtek az izzók, bár senkinek fogalma sem volt róla, hogy miért. Valójában most se tudunk semmit. Csak kiszámoljuk, előre jelezzük a dolgokat. Úgy írok ezen a gépen, hogy senki sem tudja, mi az a töltés. Az is csak a nagy semmi. De jól tudunk bánni vele.
Szóval, Planck idejében, mindenki simán hullámnak tekintette a fényt. Einsteint persze nem hagyta nyugodni az ultraibolya fény meg a fémek viszonya. Azt mondta, hogy a megoldás a problémára az, hogy a fény valójában nem hullám, hanem meghatározott energiájú csomagocskák folyama. Így születtek meg a kvantumok, amiket később fotonoknak neveztek el. Volt aki tapsikolt, volt aki nem.
Aztán jött a kvantumfizika leglényegesebb kísérlete, a kétréses őrület, ami egy új tudományág születését eredményezte. Kisült, hogy az elektron is hullám. Pedig szilárd kis golyónak hitték. És még arra is rájöttek, hogy nem csak hullám, de egyszerre részecske is. A foton úgyszintén. Hogy lehet ez? Higgyék el nekem, ezt senki sem tudja. Magyarázatot persze kitaláltak rá. Azt mondják, minden hullám, ami nincs is, amíg meg nem nézzük... Csak lehetőség. Az elektron például egy nagy hullámtenger, mindenhol ott van és még sincs a nagy világegyetemben, több vagy kevesebb valószínűséggel. Ha elkezdjük keresni, akkor az összes felesleges valószínűség összeomlik, eltűnik, és megjelenik előttünk a mi kedvenc egyetlen elektronunk. Mivel minden atom dugig van elektronnal, kijelenthetjük, hogy a világ nem létezik addig, amíg rá nem nézünk. Erre morcoskodott Einstein azzal, hogy nemá hogy a Hold sincs, ha nem nézem.
Pedig az igazi feketeleves Einstein számára még hátra volt. Merthogy nagyon imádta az ő fénysebesség határát. Az elmélete, ami relativitás, arra az állandóra van alapozva, hogy a fény sebességénél nincs nagyobb menet, és az vákuumban mindig egyforma. De ezt az elektron nem tudta.... Ha két elektron egyszer találkozott, akármilyen messze távolodnak el egymástól, az egyik elmehet akár a világegyetem másik felébe is, akkor is, idő igénybevétele nélkül reagálnak egymásra. Ha az egyiket megbuzeráljuk, a másik azonnal reagál az ügyködésünkre. Hiába ódzkodott a dologtól Einstein egész életében, a dolog bizonyítottan igaz. Persze mondhatjuk azt is, hogy a fény térben haladó valami, az elektronok összefonódása meg téren kívüli információcsere. Meg hogy lényegében csak egy elektron van a világban, de ez már hosszú...
Szóval, nem tudunk semmit. Leírjuk, kiszámoljuk, előrejelezzük a világot, de nem tudjuk, mi a világ, és mik alkotják. Nem tudunk megragadni egyetlen anyagi részecskét se, mert nem hagyja magát megragadni. Minél jobban meghatározzuk a helyét például, annál kevésbé ismerjük az impulzusát. És fordítva. A világegyetem nem hagyja, hogy a földi majmok alakítgassák.
És még egy, aminek tudatában jobb, ha eltesszük a fejbe csapó szerszámot. A kvantumösszefonódás tény. Az egy helyről származó részecskék állandóan kapcsolatban vannak egymással. Namármost! Ha a világegyetem egy szingularitásból tágult ekkorává, akkor a kezdetben minden együtt volt. Minden mindennel kapcsolatban van ma is. Ha ön valakit fejbe ver, önmagát üti.
Utoljára még egy gondolkodni való. A fénynek nincs kiterjedése és nincs tömege. Einstein azt mondja, ha közeledünk a fény sebességéhez, akkor egyre jobban lelassul az idő. Ha elértük, megáll. Nincs. Na most akkor! Mit látunk mi ebben a világban? Az idő nélküli semmit. A semmit érzékeljük. Az elektronok kölcsönhatása más elektronokkal azon alapul, hogy fénykvantumokat dobálnak egymás felé. Szóval, dobálják az időtlen semmit, miközben mi vígan eszegetjük őket. Az üzletben lényegében semmit veszünk, semmivel fizetünk, mi, a nagy semmik...
Legközelebb a világegyetemmel foglalkozom, hátha sikerül megszeppentenem egy kicsit. Ha eddig még nem szeppent meg...
Észleléseim 1. /részecskék/ 2018.2.1.
/Ha az írásomat átviszi egy másik helyre, jelölje meg a forrást! Köszönöm./
A fogantatásunk, a születésünk, a gyermekkori örömeink, kínjaink, a felnőtt idők küszködései, hősiessége, gerinctelensége, a halálos ágyi hirtelen megtérésünk, a tudomány szerint, a jelenleg feltételezett világ mintegy öt százalékának ócska színpadán zajlik. Azért ócska ez az általunk összetákolt világ, mert igazándiból nincs is. Mi sem vagyunk, és ez rémisztően vicces...
Az ismert öt százaléknyi anyag, vagyis az összes kémiai elem, három bugris részecskéből épül fel. Két fajta kvarkból meg az elektronból. A kvarkokat úgy hívják, u-kvark és d-kvark. Az u az angol upot/fel/, a d meg a downt/le/ jelenti. Az atommagban lévő proton és a neutron ezekből a részecskékből áll. Mindegyikben három van, az egyikben az egyikből van kettő, a másikból egy, a másiban fordítva. Őket veszi körül az elektronfelhő. Még egyszer mondom, minden ezekből épül fel. Az autó, a fagyi, a tökfőzelék, a csaj, a gyerek, a kutyus, a virág, melyet szorgalmasan öntözget. Persze vannak még a kölcsönhatásokat közvetítő részecskék is, de az más ügy. A fotonnak például még tömege sincs. És léteznek olyan nagy tömegű valamik is, amik a mi világunkhoz nem kellenek. Általában mi gyártottuk őket gyorsítókban. Egy máshogy hangolt világegyetemben talán ők lennének az anyag alkotórészei.
Miért tartom ezt a világot rémisztően viccesnek? Miért mondom, hogy nincs? Hát csak azért, mert az anyagot alkotó részecskéknek nincs kiterjedésük, nincs térfogatuk. Gondoljanak bele: Ott állnak a buszmegállóban térfogat nélkül és várják a kiterjedés nélküli buszt. Ha nem lenne tömegük, nem is lennének jelen.
És mit jelent a tömeg? Csupáncsak annyit, hogy a kiterjedés nélküli buzgómócsingok mennyire nyögvenyelősen szántják a Higgs-mezőt. Hogy tud gyorsulni a semmi a mindent elborító kocsonyában. Mekkora vehemenciával rángatja vissza a Higgs-bozon a semmit. Vicces, nem? Vagy ijesztő?
És most itt írom ezt a szöveget. Ha kicsiben nem létezem, nagyban hogy tudok itt okoskodni? Ráadásul a tömegemet, amit csipás szemmel méregetek reggelente, szinte teljes egészében az atomi részecskéket összetartó energia adja. A részecskéknek maguknak nem hogy kiterjedésük, de még igazi tömegük is alig van. Még szerencse hogy az energia egyenlő a tömeggel.
És még valami! Ön még soha nem fogott kanalat, soha nem puszilt anyukát, és soha nem simogatta meg a kedvese hamvas bőrét. Mert még soha nem ért hozzá semmihez. Amit ön érintésnek érez, az az elektronjai, meg a fogdosott dolog elektronjainak egymást taszító hatása. És az is csak semmi. Még sose járt mezítláb a tenger homokján. Az elektronok közti téren sétált. De ez már egy másik téma! Legközelebb a kvantumokkal ijesztgetem, ha még visszatér hozzám.https://szmit.hu/csoka-ferenc-kapta-az-idei-simko-dijat/
Hozzászólások
Rainbow írta - Permalink
Tetszik!
Csóka Ferenc írta - Permalink
Kedves Rainbow!
Szabó Renáta írta - Permalink
Szia Feri,kíváncsian kezdtem
Csóka Ferenc írta - Permalink
Bocsánat