Minden ezzel a művészeti ággal kezdődött. A zenében nyilvánult meg először az alkotási kedvem. Tizennégy-tizenöt éves koromban kezdtem zenekarokban játszani, mint gitáros. Abban az időben, amikor a jampeceket felváltották a csövesek, és ezerrel dübörgött a rock mindenütt. Azok a zenészek voltak a példaképeink, hőseink, akik ma csaknem éhen vesznek, mert kevés a nyugdíjuk, és mert megfojtják őket a Megasztár féle műsorok támogatott robotjai. Az én időmben dicsőség volt harcos, odamondogató rockzenésznek lenni. Bár a kommunista bezártságban, ahol még a szomszédos Magyarország is ellenséges területnek számított, semmi esélyünk nem volt magyarul érvényesülni. Zenészként játszhattál szlovák zenekarokban, de a magyar zenét, szöveget, életérzést sehol sem támogatták. Esetleg csajozhattál, piálhattál meg játszhattad az eszed a saját kis szemétdombodon. Ehhez elég volt, ha betanultál egy repertoárnyi magyarországi és angol szerzeményt. Csakhogy nekem nem volt választásom, mert mindenképpen alkotni akartam, és mivel abban az időben a gitár volt a mindenem, kézenfekvő volt, hogy a zene műfajának rajongóinál próbálkozzam első műveimmel.

            Mit mondjak… Elég nehéz volt a saját számaimat ráerőltetni a zenésztársaimra. Az ismeretlen zenék iránt csak módjával rajongott a nép, és ezt nem nagyon tolerálták a tapsra éhes zenészek. Sose tartottunk össze a nagyobb sikerig. Hiányzott a türelem, meg jól jött az idegen számokkal könnyen szerezhető pénz.

            Később aztán én untam meg a csápolást, a füstöt, a piát. Így lettem író. Zenével még most is foglalkozom, de a hőbörgő koncertek már nem érdekelnek. Ülő közönség előtt még nemrég is felléptem, ám ma már inkább csak a zeneszerzés villanyoz fel. Összehoztam egy otthoni stúdiót, melyben azt csinálok, amit akarok.

            Zenei pályafutásomat két saját zenémmel, szövegemmel teli nagylemez fémjelezi. Az elsőt, az Emlékeket, a barátaimmal /Sándor Timi, Petőcz Laci, Molnár Pali, Kočiš Števo, Kovács Vince/  játszottuk fel profi, de még analóg stúdióban. Néhány számot erről a lemezről elég sűrűn játszottak szlovák, szlovákiai magyar és cseh rádiók. Két dalból videoklip is készült a már említett barátaim és a Stúdió Plusz TV közreműködésével. Az egyiket, a Csak még egyszert, komolyabban megírtam és megrendeztem. Köszönet Vass házaspárnak a szereplésért. Nézd meg őket a Klip menüpont alatt!  A második lemezt, Az embert, szinte teljes egészében magam készítettem, csupán a basszusgitáros Molnár Pali tisztelt meg a közreműködésével. Nem is hívtam mást. Egy ivópajtás untig elég az ilyesmihez.

            Még annyit, hogy az Új zenéim és a Zenés mesejáték menüpont mindaddig üresen marad, amíg nem újítom fel a stúdiómat.

            A Régi zenéim menüpont alatt meghallgathatsz néhány számot a két lemezről.  Úgy hallgasd a régi zenéimet, hogy tudd, régiek!