Azért festek tájképeket, mert a festés számomra relaxáció. Nem azért maszatolom színessé a fehér alapozást, hogy valami csalafinta mondanivalón törjem közben a fejem. Arra ott van az írás meg a zene. Kemény munka mindkettő. Festés közben úgy pihenek, hogy alkotok. Mert pihenni is csak így tudok. A hangszórók szimfóniákkal töltik meg a helyiséget, mert elhatároztam, hogy minél több mesterművet hallgatok végig az elkövetkező időkben. Most pusztuljak el úgy, hogy az emberiség eme csúcsteljesítményeit ne tegyem magamévá legalább egyszer? Szóval, duruzsol, robban, hömpölyög a csoda a fülembe, közben jár a kezem, színeket maszatol, nem figyelek rá, hagyom, hadd tomboljon a tudatalattim, táruljanak fel lelkem fényei, ragyogásai, álmai. Azt akarom, hogy ez a művészetem csak a szépségről szóljon. Hogy a világ jó néhány országában, házában, éttermében, kiállítótermében, lakásában, ahol a képeim a falakat díszítik és díszíteni fogják, egy csallóközi fickó lelke adjon derűt az élethez annak, aki hallja a színekből zengő Örömódát.
A lenti galériában nagyrészt vizes festményeket találsz, mert mostanában vizeket és fényeket volt kedvem festeni. A képek olajfestékkel készültek. Ha valamit közölni szeretnél velem, kattints az Elérhetőség menüpontra! Megtiszteltetésnek veszem.

 

A nádas sorozatot már vászonra festettem. Ráma nélkül képzelem el őket, együtt nagyon jól mutatnak. 70 x 50-es a méretük. Kattints rájuk, hogy lásd, milyenek valójában. 2017 végén készültek, és egy kicsit mutatják, merre szeretném elvinni a festészetemet. Ragyogásokat szeretnék festeni, könnyed, egyszerű témákkal.

 

Az utolsó három kép színek és fények játéka. A középsőt az édesanyám falára készítettem, amikor már nem tudott templomba járni. Ez még farost lemez. A másik kettő vászon.

Galéria