Kedves Barátaim!
https://szmit.hu/csoka-ferenc-kapta-az-idei-simko-dijat/ !!!!!
https://muzsa.sk/szinhaz/drama-21-palyazat-szlovakiai-magyar-szerzokn
Rólam 1.
1959. november 27-én igencsak furcsán állhattak együtt az égitestek… Hogy ezt miből gondolom? Abból a tényből, hogy a Csóka Ferenc nevezetű emberke jellemének létrejöttét eredményezték. Ha nem rólam lenne szó, még tapsolnék is örömömben: valami egyedi jött a világba, ami hozzáad valamit. Talán még változtat is rajta. De mivel jómagamnak kellett önmagamat megélni, valahogy nem bírok túlságosan lelkesedni azért a csecsemőért. Vajon miért hozott magával ekkora adagokat öntörvényűségből, túlérzékenységből, tudásvágyból? Miért kellett már gyerekkorában könyvek százait az agyába táplálni, és tartalmukat összehasonlítani a valódi világgal. Szenvedhetett volna kevesebbet is. Csakhogy azok miatt a fránya bolygók, csillagok miatt, nem volt választása… Persze, igazándiból nem hiszek az asztrológiában. Tudom, valójában a gének meg a környezet tette azt a kölköt Csóka Ferenccé.
Megszülettem, és amióta gondolkodni tudok, semmit se hagyok úgy, ahogy van. Magamba szívom az információkat, majd kacifántos bensőm által kiigazítva, megreformálva, rendszerezve, visszaöklendezem a világba. Újra alkotok mindent. Nem tudok nem alkotni, élni sem tudnék, ha nem vajúdhatnám lelkem barátjává a dolgokat. Csak úgy bírom elviselni a világot, ha élhetővé teszem önmagam számára. Kissé nyálas jellememből adódóan, ez az alkotási kényszer a művészetek világában nyilvánul meg leginkább. Mert hol esenghetnék a világ számára szeretetért, szépségért, toleranciáért, empátiáért hatékonyabban, mint a zeneművészetben, az írásművészetben vagy a festészetben. Ebbe a három művészeti ágba szinte minden alkotási kényszerem belefér. Ha csupán az egyikben ügyködnék, egy rakás dolog bennem maradna. Talán idővel szét is robbannék…
Ha érdekel, kedves Látogató, milyen emberke született 1959. november 27-én, nézz szét a honlapomon. Ha megteszed, köszönöm. Ha nem, akkor is légy boldog ebben a lepukkadt világban!
Rólam 2.
Azt szeretném elmondani, hogy miért érdemes élni. Engem csak az csábít írásra, zeneszerzésre, festésre, amitől megmelegszik a lelkem. Imádok mindenkit, aki áldozatot hoz, aki hősiesen felfedez, megment és szeret. A rajtuk kívüli embercsorda semmire se vitte volna nélkülük.
A mai tudomány azt mondja, az információ egy értelmetlen nagy semmi, ha nem dolgozzuk fel a múltunk tapasztalatai, feltételezései által. Tehát, egyetlen igazság van: a sajátunk. Azt gondoljuk a dolgokról, amit az olvasmányaink, a tapasztalataink, a nekünk munkát biztosító barátaink és a szüleink feddései, okításai létrehoztak bennünk. Csodálunk, nyalunk, félünk, szeretünk, odacsapunk. Ezért nem lesz teljesen igazam nekem se! Én is a múltból merítek, feltételezek. A saját múltamból. Az eddigi életem hoz ítéleteket. Bár mostanság nem szeretek ítélkezni. Ha majd olvasnak, hallgatnak, néznek, talán rájönnek, miért nem.
A honlapomat éppen átalakítom. Mivel nagyobb kapacitást fizettem elő, mostantól feltehetek nagyobb videókat, hangoskönyveket, zenéket. Még gondolkodom az anyagon. Meglátom, mire jutok. Először is feltöltöm a festői galériámat. És rakok fel zenéket is. Meg klipeket! Ha kommentelni akarsz, írd be a nagy mezőbe a mondandódat, és nyomd meg a mentést! El kell fogadnom, és engedélyeznem kell a szövegedet, mert egyszer már letámadtak a reklámok. Ami nem reklám, az biztos megjelenik. Az Elérhetőség alatt van az E-mail címem. Ne kattints rá! Írj rendes levelet arra a címre. Biztosan válaszolok. Addig is sok szerencsét és egészséget!